Plagizálják az írásaim!

Nem a levegőbe beszélek. Bebizonyítom!
Persze mondhatnám azt is, ez is egyfajta elismerés. Biztosan. Nekem akkor sem tetszik.  Hogy miért nem?
Azért, mert ha valakinek vannak saját gondolatai akkor mondja el, ha nincsenek akkor vegye át másét, de tisztességgel vegye át.
Csak a rend kedvéért. A plagizál jelentése: "szellemi alkotás részleges, vagy teljes lemásolása és saját néven való közlése."
Itt a hangsúly a szellemin és az alkotáson volna. Szerintem!
E kettő miatt mondom, tisztességesen!
Akkor hát! Jöjjön a bizonyítás.

2011.július 4., hétfő "Katona ..." címmel vetettem a most következő sorokat, az általam 2011.június 25., szombat napján életre hívott ...tükör... blogban.
(Az idézőjeles cím az eredeti írás linkjét is rejti, a bizonyítás kedvéért, viszont a könnyebb összeolvasás kedvéért át is másolom ide. De nem tördelem újra!)

- Hosszú-hosszú napokon, hónapokon és éveken át. Negyed századnyi idők során. Azokon a napokon, mikor a Viktorok, Róbertek, Jánosok, Péterek, Pálok és Zsófyk élték békésen az életüket. Dolgoztak, pihentek, szórakoztak, nyaraltak, feküdtek a párjuk mellett vagy ölelkeztek, nézték gyermekük álmát ..... Addig én kiképeztem, magam és mások. Gyakoroltam, gyakorlótérre jártam. Gyakorlatokon voltam, lövészeteken, szolgálatban. Készültem a haza védelmére. Készültem ölni és ha kell meghalni.
A hazáért halni! Ahogy az eskü kötelez! Mi is zavar engem igazán? Mint Bohócot. Mondom. Nem lesz egyszerű összeszedni, de azért mondom. Sok minden van ami igazán zavar. Sőt, nem csak hogy zavar, de bánt, vagy dühít. Igazán zavar, hogy bár én maradéktalanul eleget tettem az eskümben foglaltaknak, mégis ellenemre tesznek. Nem is akármilyen szinten és módon. Igazán zavar, hogy azok fordulnak ellenem, kik addig képezhették magukat az állam költségére, míg én a hazámat szolgáltam. Kétségbe merik vonni az eskümet, de közben -ha szólok- arra hivatkoznak, hallgassak mert eskü kötelez. Olyan színben tüntetnek fel, mint aki nem akar dolgozni. Nem én kértem magam nyugállományba, hanem úgy alakították a helyzetet. Huszonöt évig volt rajtam az egyenruha, közben húsz éven keresztül átszervezték a "céget", létszámában majd a hatodára zsugorodott. Zavar a hazugság, hogy menjek vissza dolgozni, mikor nincs hová. Zavar a minden eddigi joggyakorlattal szembe menő elképzelés és visszamenőleges hatállyal egyoldalúan piszkálnak bele az életembe. Igazán bánt, hogy huszonöt év hűséges szolgálat után elveszik azt amiért dolgoztam és amit a munkámért ígértek és kaptam. Most meg visszaveszik! Én nem vehetem vissza sem az eskümet, sem a hűségemet, sem azt amit leraktam az asztalra. Anno nem tülekedtek a helyemre sem az Orbánok, sem a Répássy sem pedig a Lázár félék. Nem akartak olyan helyen szolgálni, hol a parancsnok -bírósági ítélet nélkül is- akár harminc napra is korlátozhatta volna a személyi szabadságom ha vétek. Ahol az év 365 napjából 180 napot töltöttem távol a családtól. Ahol nem számított sem ünnep, sem családi esemény, sem időjárási szélsőség. Semmi nem számított ha menni kellett! Egy számított: -Parancs! Értettem! Lehetett bármi gondom, problémám, óhajom, sóhajom, kérelmem, sérelmem, okom, érvem. Nem számított, ha menni kellett. -Parancs! Értettem! Én tudom, mit tettem a huszonöt év alatt. Tudom, mennyit tettem, mennyit érek! Igazán dühít, hogy ezt is el akarják vitatni tőlem és azt is, ami érte járt. Százakat képeztem ki, ezrek felett parancsnokoltam a negyed század alatt. Milliós, tízmilliós technikákat kezeltem, fegyvereket. Vittem embert, fegyvert, technikát magammal rekkenő hőségben, esőben, sárban, viharban és hóban, fagyban, ítéletidőben. De mindig mindenkit és mindent hazahoztam épen, egészségesen. Mindenkit! Haza adtam a szeretteiknek mindenkit, kik velem szolgáltak! És erre, most nem lehetek büszke? Nem? A negyed század alatt legalább félszáz alkalommal állhattam parancsnokaim elé és mondhattam: -"Hazámat szolgálom"! Mert úgy dolgoztam, úgy tettem a kötelességem, ahogy megkövetelték! Ahogy megkövetelte a haza! Fogadalmat tettem! Ahogy esküdtem! És erre most nem lehetek büszke? Nem? A kurva hétszentségit, hát mire lehetek, ha erre sem? Emlékezzek még? Vagy ennyi is elég? Elég ............................ Tettük a kötelességünk, amit elvártatok tőlünk. Amire szerződtünk! Amire esküdtünk! Tettük eskünkhöz híven és a szívünk akaratából. Most ellenünk fordultok? Ellenünkre tesztek? Mi a bűnünk? ........ Ölni és meghalni készültünk a hazáért. Értetek is! Kemény egy élet volt. Keményen meg is fizetünk a hűségünkért! .... Ti mire esküdtetek? Mire? -

És most jöjjön a plagizált szöveg!
A plagizált szöveget Tibor Melkvi jelentette meg 2014.október 26-án! Bő három évvel később minthogy megírtam. Az szöveg alatt ez szerepel:
Készítette: Egyenruhások Jogaiért
Forrás: Rácz Lajos és Kaptúr József  (Erre még a végén visszakanyarodok!)
Íme akkor, a plagizált szöveg:

"-Egy katona panasza.
Azokon a napokon, mikor a többiek élték békésen az életüket. Dolgoztak, pihentek, szórakoztak, nyaraltak, feküdtek a párjuk mellett vagy ölelkeztek, nézték gyermekük álmát ..... Addig én kiképeztem, magamat és másokat. Gyakoroltam, gyakorlótérre jártam. Gyakorlatokon voltam, lövészeteken, szolgálatban. Készültem a haza védelmére. Készültem ölni és ha kell meghalni. A hazáért halni! Ahogy az eskü kötelez! Mi is zavar engem igazán mint bohócot? Igazán zavar, hogy bár én maradéktalanul eleget tettem az eskümben foglaltaknak, mégis ellenemre tesznek. Nem is akármilyen szinten és módon. Igazán zavar, hogy azok fordulnak ellenem, kik addig képezhették magukat az állam költségére, míg én a hazámat szolgáltam. Kétségbe merik vonni az eskümet, de közben -ha szólok- arra hivatkoznak, hallgassak mert eskü kötelez. Olyan színben tüntetnek fel, mint aki nem akar dolgozni. Nem én kértem magam nyugállományba, hanem úgy alakították a helyzetet. Harmincöt évig volt rajtam az egyenruha, közben húsz éven keresztül átszervezték a "céget", létszámában majd a hatodára zsugorodott. Zavar a hazugság, hogy menjek vissza dolgozni, mikor nincs hová. Zavar a minden eddigi joggyakorlattal szembe menő elképzelés és visszamenőleges hatállyal egyoldalúan piszkálnak bele az életembe. Igazán bánt, hogy harmincöt év hűséges szolgálat után elveszik azt amiért dolgoztam és amit a munkámért ígértek és kaptam. Én nem vehetem vissza sem az eskümet, sem a hűségemet, sem azt amit leraktam az asztalra. Anno nem tülekedtek a helyemre sem az Orbánok, sem a Répássy sem pedig a Lázár félék. Nem akartak olyan helyen szolgálni, ahol a parancsnok - bírósági ítélet nélkül is - akár harminc napra is korlátozhatta volna a személyi szabadságom ha vétek. Ahol az év 365 napjából 180 napot töltöttem távol (gyakorlaton) a családtól. Életemben több mint tízszer költöztem másik helyőrségbe, mire a feleségem beilleszkedett az új munkahelyére, a gyerekek az iskolába, már mehettünk is tovább. Ahol nem számított sem ünnep, sem családi esemény, sem időjárási szélsőség. Semmi nem számított ha menni kellett!
Egy számított: -Parancs! Értettem! Lehetett bármi gondom, problémám, kérelmem, sérelmem, érvem. Nem számított, ha menni kellett. -Parancs! Értettem! Én tudom, mit tettem a harmincöt év alatt. Tudom, mennyit tettem, mennyit érek! Igazán dühít, hogy ezt is el akarják vitatni tőlem és azt is, ami érte jár. Százakat képeztem ki, ezrek felett parancsnokoltam. Milliós, tízmilliós technikákat kezeltem, fegyvereket. Vittem embert, fegyvert, technikát magammal rekkenő hőségben, esőben, sárban, viharban és hóban, fagyban, ítéletidőben. De mindig mindenkit és mindent hazahoztam épen, egészségesen. Mindenkit! Haza adtam a szeretteiknek mindenkit, kik velem szolgált!
És erre, most nem lehetek büszke? Nem? Legalább félszáz alkalommal állhattam parancsnokaim elé és mondhattam: -"Hazámat szolgálom"! Mert úgy dolgoztam, úgy tettem a kötelességem, ahogy megkövetelték! Ahogy megkövetelte a haza! Fogadalmat tettem! Ahogy esküdtem!
És erre most nem lehetek büszke? Nem? Tettük a kötelességünket, amit elvártatok tőlünk. Amire szerződtünk! Amire esküdtünk! Tettük eskünkhöz híven és a szívünk akaratából. Most ellenünk fordultok? Ellenünkre tesztek? Mi a bűnünk? Ölni és meghalni készültünk a hazáért. Értetek is! Kemény egy élet volt. Keményen meg is fizetünk a hűségünkért! .... Ti mire esküdtetek? Mire?
Készítette: Egyenruhások Jogaiért Forrás: Rácz Lajos és Kaptúr József-"

Úgy vélem, eléggé szembeötlő az egyezés!
Nos kérem. Én a ...tükör... blogot épp az egyenruhásokat ért jogfosztás hatására nyitottam s tartom életben mai napig bár már kibővített tartalommal.
Egyenruhások és Jog!
Én ugyan nem vagyok tag az Egyenruhások Jogaiért oldalnak (forrás), de ha már a nevük ez, akkor duplán elvárnám mint egyenruhás, s mint jogkövető, hogy tartsák tiszteletben a tulajdonomhoz való jogom!
A forrásként feltüntetett Rácz Lajos és Kaptúr József nekem nem ismerősöm, de feltételezem egyenruhások voltak, tehát tőlük meg csak úgy szimplán várnám el,
tartsák tiszteletben a tulajdonomhoz való jogom!

Igyekeztem sportszerű lenni és tegnap későn este írtam az írást megjelentető Tibor Melkvinek is egy tárgyüzenetet illetve írtam a Egyenruhások Jogaiért oldalnak is!
Válasz még nem érkezett!
Ha érkezett volna, talán ez az írás sem lett volna!

Nos kedves bajtársak! Ezek mennek, meg a hangyák a fal mentén!