Ki az ellenség és ki az ellenfél?

Ha már Orbán Viktor sikeresen meghonosította
a háborús szemléletet, szóhasználatot és hasonlatokat, akkor én is azt használom.
Ha a jelenleg az ellenzéki térfélen lévő erők le akarják győzni Orbánt, akkor össze kell fogniuk. Márpedig azért, mert Orbán reguláris hadereje szinte minden hadszíntéren jelentősebb, mint az ott felsorakoztatott szabadcsapatok különálló csapattestjei.
Orbán hadereje szervezettebb, egységesebb, jobban vezetett, és létszámában is nagyobb mint bármelyik vele szemben álló szabadcsapat. Külön-külön esélytelenek a győzelemre!
Dobja magát, hogy a győzelem esélye akkor nyílik meg, ha egyesítik erőiket.
Ha együttműködnek, ha koncentrált a támadás és összehangolt.
A háború végső sikeréhez az kell, hogy minden egyes fronton, egységesen egy erő szálljon szembe az ellenséggel, és ezt az erőt mindenhol az vezesse akinek az adott hadszíntéren a legnagyobb a hadereje, a többiek pedig támogassák!
De erre nem látok esélyt, mert nem látok hajlandóságot a vezérekben.
Sajnos, mindegyik vezér, a saját csapatai erejét hajlamos túlbecsülni, a potenciális szövetségesét pedig alábecsülni. Ehhez jön még az, hogy egyes vezérek, a potenciális szövetségeseik vezéreiben is ellenséget látnak. Ezért aztán, inkább kétfrontos háborút próbálnak megvívni olyan helyzetben amikor az egyfrontos sem kecsegtet sikerrel.
A fő ellenség legyőzésére vajmi kevés az esély, ha a potenciális szövetségesek egymásra is ellenségként tekintenek nem pedig ellenfélként és ideiglenes harcostársként! Mert az ellenfelek összefoghatnak egy közös nagy cél érdekében, de az esküdt ellenségek aligha! Nem csoda hát, hogy nehézkes a szövetség megkötése.
De az is meglehet, nem is csak nehézkes, hanem egyenesen lehetetlen!
Pedig hát, egyes "hadművészek" elemzései szerint, meg lehetne oly módon is kötni, aminek eredményeként nemcsak a harc megvívása volna sikeres és győzedelmes, de mindegyik szabadcsapat a jelenlegi erejéhez képest erősödne is -a várható vereséghez képest meg pláne-, a legyőzött ellenség pedig igen jelentősen meggyengülne.
Egy "külső szemlélő" számára nem véletlen ha úgy tűnik, ha az a látszat, mintha egyes szabadcsapatok vezérei nem is igazán akarnák a fő ellenség legyőzését -ezért aztán a szövetséget sem igazán- hanem fő törekvésük a potenciális szövetséges megtörése, legyőzése, de legalább erejének jelentős gyengítése. Csak nehogy visszaüssön a dolog!

Nem boncolgatom tovább. Talán így is túlságosan hosszúra sikeredett, de tán még érthető. Képzett hadművészek bizonyára találnak benne hibát, majd akkor megírják.
Ha akarják. Én akartam, hát én megírtam.