Ez a hídroncs (roncs híd ha úgy tetszik) már csak örök téma lesz. Mindig tud szolgálni valami újdonsággal.
Most például azzal, hogy addig-addig reklamáltunk amíg egy komolyabb fejlesztéssel szinte ellehetetlenítették a hídon való mászkálást.
Szinte.
Mert ugye az volt eddig, hogy a dróttal felrögzített elzáró rácsot "renitens elemek" mindig lekötötték oszt beslattyogtak a hídon az arborétumba. A rendesebbje miután kijött vissza is tette. Egy ideig így ment.
No meg voltak a "képzett artisták" akik nem múlatták az időt a drótzár csomózgatásával, hanem nemes egyszerűséggel megmászták a híd oldalát befelé is, kifelé is.
Oszt vége lett a melós bejutásnak, mert valaki lefektette a rácsot, nem kellett leoldani, meg visszarakni sem.
Közben dünnyögtünk a híd miatt szerte a nagyvilágba, ... s lám.
Értő fülekre talált a panasz, mert a késedelem okára egy "remekbe szabott" magyarázat születésével egyidejűleg komolyra vette a kivitelező, vagy a kiviteleztető, a zárat is.
Lánc lakat, egy tábla pozdorja lemez az ötlet szülte artisták, alpinisták ellen, és máris szinte ellehetetlenült a bejutás. Érdekes, mert belül az arborétum felől, a rácsra került a pozdorja. Így oszt a hídon végig tekintve, nem látszik a végén az arborétum.
Ez amolyan jelképes lehet? Nincs már fény sem az alagút végén?
Sikersztori ez no!
Csak érdemes módszeresen morgolódni, mert előbb vagy utóbb csak eljut egy fülbe, csak értelmezi valaki a problémát és csak történik végre valami.
Nyolc hónap után ez egy igen komoly eredmény.
A bejutásra pedig senkinek ne legyen gondja, keserve, azt a pár hónapot a fagyok beálltáig már akár vívóállásban is ki lehet bírni az innenső parton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése