A fenti dátum már rég tökmindegy. Csupán csak vegytiszta megszokásból.
Mert csupán csak kupán csapnak.
Engem már nem. Velem már megtették. Lassan túl is leszek rajta. Most te (ti) vagy a soros. Na? Milyen érzés?
Szar mi? Jobb lett volna, ha akkor elhiszed nekem, mikor nekem volt szar és mondtam:
-majd sorra kerülsz, majd mindenki sorra kerül.
Nem. Ez nem kárörvendés. Sajnálom. Pedig te akkor nem sajnáltál. Örvendtél. Igazságosnak tartottad. Társadalmi igazságosság ugye? Elhomályosította elméd az örvendezés s nem vetted észre, hogy tanulnod kellene a más kárán.
Az "úr" nem ver bottal. Ez az "úr" meg pláne nem.
Eltelt három hónap, hogy jegyeztem ide. Több már mint három hónapja, hogy felfüggesztettem a blogot. De azt akkor is mondtam, néha azért írok még ide.
Nagy ritkán. Most épp oka vagyon a nagy ritkának.
Most épp az van. Ezek a szépészeti köntösbe bújtatott kuss parancsok hozták.
A pedagógusoknak rendelt kussolsz, nem mozogsz, nem zizegsz! De ha mégis (mindegy mikor) akkor egyszer csak kirúglak. Majd. Addig csak rettegj és dolgozz!
Vagy legutóbb a katonák. Légy lojális a hatalommal és akkor talán ... akkor talán nem most toljuk alád a lapátot. Felesküdtél nem? A hazára. A haza "én" vagyok!
S mert a haza "én" vagyok a haza nem lehet az ellenzékemben. Te sem! Pláne te nem. Stimt? Szép köntös ez is. Szépen meg van dumálva.
Kussolj köntös. Ahogy régebben is mondták: -Pofa súlyba! Alapállás! Van valakinek felesleges kérdése? Nincs. Nem is lehet. Díszmenet!
Azt is megmondták akkor is: -A parancsot nem szabad megba..ni mert akkor szaporodik.
Most azért, majd anélkül is fog szaporodni. Ki kapja a következőt?
Srácok! Nem ég a pofátok? Nem ég, hogy itt van a rengeteg hagyományőrző egylet (köztük a sok obsitos), a díszes mentéjű, jó kiállású hagyományőrző huszárság, és még mostanáig sem ajánlottatok meg egy tiszteletbeli huszárezredesi posztot?
És monda az "úr": beszartok! ... És lőn beszarás. És látá az úr, hogy jó neki a beszarásotok. És elválasztá az úr a világosságot a sötétségtől.
Jó rég elválasztotta. Mélyül is. Még mindig befelé megyünk. Hosszú egy alagút.
De már látom az alagút végén a sötétet. Mire kiérünk addigra tök beborul.
Nagy ritkán. Most épp oka vagyon a nagy ritkának.
Most épp az van. Ezek a szépészeti köntösbe bújtatott kuss parancsok hozták.
A pedagógusoknak rendelt kussolsz, nem mozogsz, nem zizegsz! De ha mégis (mindegy mikor) akkor egyszer csak kirúglak. Majd. Addig csak rettegj és dolgozz!
Vagy legutóbb a katonák. Légy lojális a hatalommal és akkor talán ... akkor talán nem most toljuk alád a lapátot. Felesküdtél nem? A hazára. A haza "én" vagyok!
S mert a haza "én" vagyok a haza nem lehet az ellenzékemben. Te sem! Pláne te nem. Stimt? Szép köntös ez is. Szépen meg van dumálva.
Kussolj köntös. Ahogy régebben is mondták: -Pofa súlyba! Alapállás! Van valakinek felesleges kérdése? Nincs. Nem is lehet. Díszmenet!
Azt is megmondták akkor is: -A parancsot nem szabad megba..ni mert akkor szaporodik.
Most azért, majd anélkül is fog szaporodni. Ki kapja a következőt?
Srácok! Nem ég a pofátok? Nem ég, hogy itt van a rengeteg hagyományőrző egylet (köztük a sok obsitos), a díszes mentéjű, jó kiállású hagyományőrző huszárság, és még mostanáig sem ajánlottatok meg egy tiszteletbeli huszárezredesi posztot?
És monda az "úr": beszartok! ... És lőn beszarás. És látá az úr, hogy jó neki a beszarásotok. És elválasztá az úr a világosságot a sötétségtől.
Jó rég elválasztotta. Mélyül is. Még mindig befelé megyünk. Hosszú egy alagút.
De már látom az alagút végén a sötétet. Mire kiérünk addigra tök beborul.
Hát ja.
VálaszTörlés