Vagy nem? Vagy áthallásos? Tudod mit? Rád bízom a döntést.
Postasztori.
A direkt marketing személyes kapcsolatra épülő változata. Ügyféltérben.
Besétáltam egy csekket feladni és kénytelen voltam végighallgatni ahogy egy idősebb ügyfélre rásóznak egy szolgáltatást (több félét is szorgalmaznak) felveszik az adatait, kikérdezik, stb., stb.
Mindezt úgy, hogy a szerződő ott áll a sor elején az üveg emez oldalán, az üzletkötő postáskisasszony meg ül a túloldalon.
Mi közöm van nekem ehhez az ügylethez, a közben elhangzó személyes adatokhoz? Miért kell nekem ezt végig hallgatnom és főleg végig várni?
Miért nem lehet ezt úgy csinálni, hogy az ügyféltérben maximum megkérdik, majd amennyiben "bótolnak" is, azt már egy elkülönített helyen személyesen intézik.
Gyanítom a miértet. Azért, mert állítólag a postáskisasszonyokat "kényszeríti" a munkáltató az üzletkötésre. Ezért oszt őket nem is hibáztatom.
Ellenben nekem ehhez semmi hangulatom, így ha a posta nem hagy fel ezzel a gyakorlattal akkor számomra elvesztek. Azt a havi egy-két megjelenésem is átteszem.
De ha már itt vannak a tuskók!
Jó időben a jó helyen még egy tuskó is lehet szép.
Sajnos, most épp azt a világot éljük, hogy sem nem jó időben sem nem jó helyen vannak a tuskók, és mi tagadás nem is szépek. Kinézetre sem, cselekedeteikben sem.
Ezeket a tuskókat a viharos szél vetette a parthoz. Mi következik ebből? Az, hogy megfelelő elrendezéssel és megvilágítással még egy "vízihulla" is lehet szép.
De csak ha nem nekem kell elrendeznem és ha igazi tuskó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése