Az úgy volt, hogy az elnök úr -bocsánat, társelnök úr- polgármester szeretne lenni, de ezt a tagság nem támogatta teljes mellszélességgel. Mire társelnök úr bedurcizott és lemondott, társelnök Suzival együtt.
Eddig sima liba. Bocs, kutya.
A megriadt tagság gyorsan összehívta magát, a lemondásokat nem fogadták el, s mert közben volt idejük átgondolni a polgármesterség dolgot is, a társelnökök boldogan maradtak az élen. Élenjárók a kutya farkát!
Mit boldogan maradtak! Párt megmentőként!
Mi ez, ha nem egy demokratikus folyamat történéssora?
Tényleg kétfarkúak. Egy farok az övék, egy meg a miénk. A nagyobb farok -mérete mint a lóé- a miénk. "A legjobb választás." Ezt nektek magyarok!
Azért van ezeknek két farka. Ahogy a régi mondás: - Ló farok a seggedbe! Meg egy a kezedbe -így ugye megvan a kettő-, hogy tudd mi van a seggedben.
Várjuk "passzivistáink" jelentkezését, reakcióit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése