"Oszlopszentek"
Ez a sajátos szerzetes életforma a helyhez kötöttséget is szimbolizálta. Lassan már szépkorba forduló lokálpatrióta "szentünket" ez erősen jellemzi. Már-már örökös "szent".
Az oszlopos szerzetes nem elvonul a világtól, hanem a nagy nyilvánosság előtt éli életét. Minden szükségletét is ott végzi.
Kis túlzással oda is sza...
Az önsanyargatás rekordere Oszlopos Szent Simon, aki az 5. században élt, és közel 70 éves koráig szolgált Isten és a maga dicsőségére.
Lokálpatrióta "szentünk" igen közel került a rekorddöntéshez!
Leginkább a maga dicsőségére, de az sem semmi.
No de hagyjuk végre a dicső őst. Mint látom, örökös "szentünk" mellé felült egy kihívó. Neki azért még sokat kell gyúrni a szentté váláshoz is és a hetvenhez is.
Csodálkozom, hogy a "mi szentünk" maga mellé engedte. Nehéz ám oda az oszlopra felülni. Nem ülhet, lóghat ott csak úgy bárki. De hát neki -mint kihívónak-, megadatott más kihívóknak meg coki.
(Coki jelentése: régies kifejezés, jelentése takarodj, félre innen, csend legyen, kuss.)
Csodálkozom is meg nem is.
Csodálkozom, hogy egyáltalán bárki is szóba jöhetett "őszentsége" mellé, de legalább alá, meg nem is, mert jómagam is csak a hozzám hasonlókkal szoktam együtt lógni.
A felhozatalt elnézve, kurvára remélem, nem lesz ebből szentháromság.
Egy is sok. Bármelyik is sok. Nekem. A tanítványok meg úgyis tovább etetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése