Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2013. november 18., hétfő

Sötétlő lámpások

Kezdem úgy érezni magam, s olyan érzésem van mintha ismerős lenne abban a kinti világban.
Úgy vagyok odakint, mintha megint odabent volnék. Egyenruhás emberek jönnek szembe lépten-nyomon. Világító sárgában! Kezükben a fegyverzetük. Seprő! Ha látótérben vannak sepregetnek, nem túl nagy meggyőződéssel, ha úgy érzik lazul a gyeplő, szaporítják a csikket s beszélgetnek. Láthatólag meggyőződéssel.


Kiscsoportos beszélgetések folynak, kapkodó, nyugtalan tekintetekkel, lenyelt szavakkal ha érkező van. Értem őket! Megértem! ... Saját bürkémről!

Az ember oda nem szarik, honnét evett, ezért hát óvatosan fogalmazok ha a hadseregről szólok. Óvatosan beszélek, vagy nem beszélek a pedagógusokról, kerülöm a témát vagy finoman közelítem más fegyveres testületekkel kapcsolatosan, nem ártom magam, vagy ha igen akkor szőrmentén, az egészségügy dolgaiba, csínján bánok a ... Fasza! Mindezeket miért?

Mert ha magamat már nem is, de másokat féltek. Féltem a rokonokat, barátokat, haverokat, kollégákat, ismerősöket. Megint van miért, megint van kitől!

Mert ott tartunk, hogy már nyíltan megmondják, kinyilatkoztatják és el is várják: ellenükre bíráló szó ne hangozzék, ellenvetés ne essék, velünk érts, vagy ha nem hát ellenség, ellenséget támogató, hazaáruló vagy!

De van nekem ennél sokkal nagyobb problémám is. A minek? Nagyon erős lett a sötétség. Mert volna miről írni, beszélni bőséggel. De minek? Kinek? Nem viszik tovább a szót vagy csak kevesen. Megértem! Nem látok fénylő lámpást a sötétben csak keveset. Megértem! Tudom, sokak kezében ott van, de nem merik meggyújtani. Megértem!
De akkor meg, minek dobáljam itt vaktában a szavakat? Hisz ha lámpást talál, az akkor sem izzik fel. Megértem! Néha egy-egy lámpás gyúl, majd kialszik. Az eddig égők közül is kialszik. Megértem! Fogytán már a tűz, nincs mivel lámpásokat gyújtani. Megértem! Egy, egy nagy tűz kellene, egy fáklyaként lobogó, aki mellé oda mehetne sok-sok kis lámpás parázsért. Parázsért, gyújtani! ... Nincs nagy ... Nem értem!

6 megjegyzés:

  1. Mélyen igaz, minden, amit leírtál, és úgy vélem eléggé keserű. Van oka, azt hiszem rettenetesen sok a szegény ember, család, akiknél a tollakkal tarkított csirke farhát, már ünnepi eledelnek számít. Ők el vannak foglalva a máról, holnapra éléssel, akiknek meg semmi sem drága, hát azoknak nincs miért lámpást gyújtani. Nem tudom, hogy lenne-e valaha is olyan politikus nálunk, akinek akkor is fontos lenne minden ember, amikor nincsenek választások. Nekem már nincsenek nagyra törő reményeim, bár „dohogni” szoktam, de általában nem jutok előbbre vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod mennyire szeretném, hogy ne legyen igazam? Tudod.
      Én sem jutok előre, de a "dohogást" juszt sem hagyom abba. :)

      Törlés
  2. Ez a Jézusos dolog is egy ilyesmi, hogy ha kialszik a lámpás, lángért hova mész? Hát biza ezekben a szeles napokban sokszor kialszik a lámpásom és nincs kitől egy szikrát kérjek, hacsak nem tőletek, míg még írogattok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attila! Ez nagy megtiszteltetés, ha úgy gondolod van a betűk közt szikra! Én írok. Ha nem, akkor kényszerítettek!

      Törlés
  3. Nagyon sok apró parázs zsarátnokként izzik a lámpákban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz lehet Barátom! De a parázsnak meg oxigén kell hogy lángot fogjon. Most azt látom, csak elszívják. Mind!

      Törlés