Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mesék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mesék. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. július 7., kedd

Az évtized fája (pusztul)

2020.07.07. Magyarország
Bárhol ami Magyarország

Valaha sudár fenyőnek indult. Sudárnak, életerősnek, üde zöldnek. Üde zöldnek számos tűlevéllel ami élteti az ágat, törzset. Számos tűlevéllel, a mai napon 9 686 173 tűlevéllel. Ennyi maradt. Ennyi és fogy.

2020. április 19., vasárnap

Elfelejtett falu - eltűnt vár

Déshida

Egy valaha volt kicsinyke falu, ma már alig-alig találni valakit aki emlékszik rá. Kevés írásos emlék maradt a középkorú faluról, pedig egy ideig még hídvámot is szedett.
A falu elnéptelenedésének ideje is bizonytalan, vélekedések szerint köze volt hozzá a töröknek is, bár az is bizonyos, ha csak majorsági szinten, de a török hódoltság után is még létezett.

2020. április 1., szerda

Farkasszemet néznek

Egészen elképesztő történet.
Kétfejű, három szemű farkast fényképezett egy kóbor vándor az Északi-középhegységben.

2020. március 27., péntek

A szeppuku meséje

Egyszer volt, nagyon rég volt, tán igaz sem volt, volt a távoli keleten, annak is egy távoli zugában, egy aprócska faluban egy szamuráj.
Olyan távol a népesebb falvaktól, hogy arra még a madár is ritkán járt. Pláne, mert a vidék urának híre inkább költözésre, mint maradásra bírtak.
Ez volt oka hát, hogy a költöző madarak csak átrepültek a falu felett az emberek meg csak átrobogtak a falucskán. Azokban a régi-régi időkben aminek kis szeletéről a mese szól, épp békeidőket éltek.