A blog is van. Most csak úgy.
Gondolkodom. Csak úgy módjával.
Nehogy megártson!
Ezen, azon. A helyzet az - én úgy látom- az ellenzéki sajtónak meszeltek. Amelyiket kellett azt elmeszelték, a többi meg behódolt, hódol.
Úgy tesznek, mintha tennének valamit.
Én meg már gyanakszom.
Nem csak annyit tesznek amennyi engedélyezve vagyon? Amennyivel még épp ki lehet elégíteni a híréhséget, amit még oda lehet vetni koncnak csámcsogni?
Egyértelműsítek. Itt van az Origo és főszerkesztője ügye. Mennyit tett az úgynevezett ellenzéki sajtó? ... Keveset. ... Szerintem nagyon keveset. Szerintem többet tettek az ismertebb, olvasottabb bloggerek. Csak hát ... csak hát őket bármennyien is keresik, olvassák, ők akkor is "magányos harcosok".
Van egy oldal ahová nem állnék soha, egy másik ahová meg már nem lehet, marad a harmadik. Nem, ez nem szokatlan. Eddig is ott álltam. Az zavar igazán, nagyon nehéz már olyan hírhez jutni, ami fenntartás nélkül elfogadható.
Gondolkodom.....tehát vagyok. A blog is. Leszek is, lesz is. Csak azt kell eldöntenem ... minek, mi végre, miért? Kinek, kiknek? Hagyjam vagy fazonírozzam? Szűkítsem vagy bővítsem? Is, is? Nem látom! Majd meglátjuk. .... -vak is azt mondja.
Egy filmben láttam, amint egy ember egy öngyilkos jelölttel beszélget. Azt mondja az ember az öngyilkos jelöltnek: "tudod mi lesz a rossz, ha éppen én talállak meg agyontaposva egy autótól? Az lesz a rossz, hogy ezzel az emlékkel maradok rólad örökre..."
VálaszTörlésEzen elgondolkodtam, hogy semmint semmit ne hagyjak hátra, akkor inkább egy vergődő, középszerű könyvet hagyjak magam után. Ne maradjanak azzal az emlékkel rólam, hogy semmit se csináltam úgymond bölcsességből...megfontolásból, hogy minek...
Én már rég csak a bloggereknek hiszek, akik nem kapnak pénzt írásaikért, mert azok közelebb állnak az igazsághoz és valósághoz..