Nagy kár, hogy ennyire mélyen van, nem találnak rá a vadkacsák. Hozok majd bele halat.
Csend van alant. Szél sem fodrozza a békalencse borította víztükröt. nem hull alá ...
semmi nem hull. Rég elült már a csatazaj.
Nem morajlik az ostromló sereg, nem tapodják a védők a falakat. Nem hasít a hajnali csendbe az ostromgépek dübörgő zaja, nem ugrik meg a kelő nap sugara a serényen vagdalkozó sisakosokon.
Nem buffan az árkászok csákánya a várárokban, nem csattan csákány fent a meggyötört falakon sem. Nem sikít fém a fémen, nem harap az acélpenge sem köbe sem fába, sem ... másba.
Csend van alant. ... Csend van fent is.
Elvonult már a sereg. Nincs sem ostromló, sem védő. Nem maradt már egy árva őrszem sem a gyilokjárón. Korhad már az is. A csend az úr, és a békalencse.
Ez utóbbi üde zöldje, színfolt a szürkeségben.
Nem kell ide már semmi. Kicsit megerősíteni a gyilokjárót, színt adni neki páccal, a palánkot cserélni plexire, a tóba nádsziget, pár szál gyékény, néhány koi, teknős, ... ja!
Szökőkút. Középre, sziklakerttel. ... De a vízzel csínján ám, könyörgöm!
Nagy vétek lenne ezt a gyönyörű smaragdzöld színt túlhígítani. Így az igazi. Meseszép.
Dobtam bele pénzérmét ... de nem az istenségnek járó áldozatként, hisz láthatólag ezt a vizet elhagyták az istenek, ... mert vissza fogok térni.
Azért nagy könnyebbség lehetne ez az istenségeknek is, ha sokan követnék érmedobásom, s napi egy millát dobnánk össze itt is, mint a Trevi-kútba.
Nem kisebb a tét, mint a Magyarország Rómája titulus! ... Meg a lé!
Gondoljatok csak bele!
Éves szinten, úgy 360 millió, csak megmozdítaná a vizet ..., no meg az isteneket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése