Mindenkinek megvan a keresztje. (Ismerem a mondást is.)
Ímmár nekünk is. Nem akarok senkit megbántani, a híveket meg pláne nem, no de ... minek ennyi? Kell ennyi?
A Bakonyerdő Zrt állította az elsőt, majd jöttek sorban a többiek, összesen 21 kereszt díszlik erdeinkben.
Szép szám. Nyerő szám. Oszt mit nyertünk velük?
Kifaragtunk, felállítottunk egy rakás keresztet és valahányszor csak elmegyek előtte, nekem a melldöngetés jut eszembe.
Mást sem teszünk évek óta, mint teli pofával üvöltözzük a nagyvilágba, hogy mi vagyunk a legnagyobb, a legjobb keresztények, a kereszténység védelmezői.
Teli pofával, miközben idehaza egymás torkát marcangoljuk, és egymást okádjuk le "ellenfelünk" kiszívott vérével. Véres szájú kereszteslovagok nemzete.
Én ugyan nem vagyok templomba járó magát mutogató keresztény, jelen vallásfelfogás szerint még vallásos sem, de sokkal jobban örülnék kevesebb keresztnek és több kereszténységnek.
Az erdeinkben pedig a sok megfelelési kényszerből állított kereszt helyett, szívesebben látnék olyasféle faragott szobrokat mint ami a második fotón van. Mindenhová az illőt.
Az erdőbe ezek illenének, a helyi erdők jellegzetes vadjai. Szarvas, vaddisznó, muflon, őz, aranysakál, a ritkaságok, a hiúz, a vadmacska ...
A Missziós kereszt, amit megáldott a pápa, a NEK szimbóluma.
De nem! Nekünk kellett még huszonegy. Miért akarunk mindig többnek, nagyobbnak látszana mint amik vagyunk?
Annyira erőltetjük ezt a nagyságot, hogy lassan mindenütt feltűnik a kicsinységünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése