Pusztítók ....

"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben."
.......


Ég. Bizony, most ég a határ. Vízért kiált már lassan minden, növény s állat. Állóvizeink olyannyira felmelegedtek hogy lassan várható az algásodás, algamérgezés, oxigénhiány és pusztulás. Van már olyan víz, ahol tucatjával lebeg a döglött tavikagyló a víz tetején.

Ég. Bizony most kiég sok növény. Valaha elárasztani akarták a földeket és az okosok rizstermesztést álmodtak a magyar vidékre. Most már öntözéses művelésre sem elég a víz. Valaha gátakat álmodtak nagy folyóink mentén, összeszorították a tenger sok vizet és átterelték, átzavarták az országon. Gyorsan, gyorsan! Megszüntették az ártereket, elvették a folyók munkáját, elzavarták a vizet is. Ami befolyt az mennyen is ki! Most már tározókban gondolkodnak páran, csak hát beépítették, megművelték az ártereket, ..... meg aztán, elfolyt a vízzel a rávaló pénz is.

Szöcskenyájak! Hol vannak már a szöcskenyájak? Hol vannak a szöcskék? Gyermekként, unalomból is kergettem, fogdostam őket. Aztán néztem, mekkorát bír ugrani? Ha kellett, párat elcsíptem horgászni. Nem kellett a vízpartra akkoriban csalival készülni, elég volt lemenni a bottal, horoggal. Sok volt és sokféle a szöcske. Kisebb s nagyobb, barna s zöld és sokszínű. Élt a rét mikor belegázoltam a fűbe.

Hová lett a sok szöcskével együtt a sok színes pillangó? Hová lett a fecskefarkú lepke? Hová lettek a tarajos gőték, a réti csík s a levelibékák? Hová lett a partifecske s hová lett rengeteg madár? Hová lettek a hűs s üdítő források?

Mit tettünk? Mit követtünk el? Mi, az evolúció csúcsa, a gondolkodó lény! Úgy hagytuk veszni fajok ezreit egy fél emberöltő alatt, hogy észre sem vettük. Agyunkra ment az élet. Vizet prédikálunk és .... Mindent felélünk. Nagy okosságunkkal tanítjuk, hogy az élet alapja a víz. Aztán vállat rándítunk és elpocsékoljuk, beszennyezzük.

Pusztítók vagyunk. felelőtlen, meggondolatlan pusztítók. Élősködők. Rátelepedtünk erre a bolygóra és feléljük. Egyre gyorsabban. s a java még hátra van. Az emberiség létének legnagyobb és legaljasabb tömeggyilkosságát készítjük elő. Feléljük gyermekeink elől a föld minden éltető javát s pusztulásra ítéljük utódaink!

Tudjuk, látjuk, értékeljük, beszéljük s tanítjuk. Csak épp, nem úgy cselekszünk!
Nem úgy, ahogy kellene.
Előre megfontolt szándékkal s különös kegyetlenséggel pusztítunk.
Mert miénk a jelen s nekik lesz jövő?
.