És nem sült ki a ...

És nem szakadt rá az ég, de még csak a mennyezet sem!
És nem sült ki a szeme, de még csak a bőr sem a képén!
De nem ám! Sőt!
A szeme sem rebbent. Egy arcizma nem sok, de annyi sem rándult bele. Hiába kérem, az évek meg a rutin!
Évei is megvannak és a rutinja is a hazugsághoz.
Azért engem meglepett. Ekkorát hazudni ... hát kérem enyhén fogalmazva is több mint arcátlanság. Pintér Sándorról beszélek.


dr. Dorosz Dávid képviselő szegezett neki a belügyérnek  több tucatnyi kérdést egyazon témában, "Megérte megalázni a szolgálati nyugdíjasokat?" címmel. Ezeket a kérdéseket mind nem citálom ide, kit bővebben is érdekel rálelhet. Csak a lényeget, tömören.

Pintér Sándor válaszában szinte gyermeki naivitással viszonyult ahhoz, hogy ők megalázták, vagy ellehetetlenítették volna, netán ingyenélőkként mutatták volna a szolgálati nyugdíjasokat. Sőt!
Arcátlan módon akképp nyilatkozott, hogy ő ezt személyesen is kikérné minden volt kolléga nevében, ha valaki ezt meg merte volna, vagy merné tenni.
Sok lehetett a kérdés egyszerre és ezért a sokk vihette Pintért a "jégre".

Én emlékszem arra, mikor Répássy Róbert államtitkár "Kádár huszár" címmel ruházta fel a nyugállományúakat és arról beszélt hogy a múlt rendszerben teljesített szolgálatuk idejét nem kellene elismerni. Továbbmenve a gondolatmeneten, pedig akként is megnyilatkozott, hogy ő Pintér szolgálati nyugdíját sem védené.
Én nem emlékszem, hogy akkor Pintér Sándor felugrott volna és megvédte volna akár saját magát, akár bármely érintettet.
Hallgatott! A hallgatást pedig beleegyezésként szokták értelmezni.

Most akkor mit mond Pintér? Mit merészel állítani? Kit védett ő meg, mit utasított vissza a nyugállományúak nevében? Hát van bőr a képén. Jó vastag!