Kész állatkert ...

De az ám! ... És mi bent ülünk az oroszlánok ketrecében! Fikció. ... Hmm! Tényleg az?
Tekintsünk úgy a világra, hogy az egy nagy állatkert. Messze nem állunk a valóságtól.

És ebben a szép nagy állatkertben a mi kis országunk az oroszlánok ketrece.
Az állatok királya ketrece. Persze az, hogy ki az igazi, a nagy király azon még megy a huzaVona.

Szóval ott üldögélünk és kussolunk. Csendben lapítunk és félve nézzük az ébren, éberen grasszáló példányokat, köztük az önjelölt királyt. Már nem a régi ugyan, de sok vérengző nagymacska veszi körül kik kitakarják a pökhendi hímet. Grasszálj csak bakker! Addig sem harapsz!
Dehogynem! Már lerágta rólunk a hús egy részét a fogatlan bestia, oda-oda basz mocskos mancsával, de mindig csak akkorát hogy a konca is meglegyen és a préda is megmaradjon. Neki most ez így jó!
Mert jól ugyan soha nem lakik, de nem éhezik. És még annyit is tud szakítani amiből betömi a körülötte sereglő csorgó nyálú társakat is és hát leesik azért néha-néha a külső körön cirkáló mocskos hiénáknak is! Ez az igazi nagy üzlete!
Mert így a hiénafalka csak vicsorog, fröcsög, zabál, de nem tépi szét.
A préda neki csak annyi, a húsos lassan dögöljön meg, a satnyája veszhet.
Üldögélünk, üldögélünk és tulajdonképp jó ez a helyzet sokunknak. Mert kiismertük, mert túléltük, mert van további remény a túlélésre, mert ezt a kurva falkát már kiismertük.
Már tudjuk a szemük állásából, hogy mi fog következni!
Nem úgy mint a másik a kisebb falkát. Azt amelyik most lapít. sunyít, úgy tesz mintha aludna, békésnek mutatkozik, altat. Minket nem bánt, csak a nagy falkára vicsorog, meg a nagy falka nagy vezérére. Előttünk csak sétál, billeg, kelleti magát, dorombol, dörgölődzik. Jaj de "édes kis cicus!"
Mutatja a szebb oldalát. Nem a bűzös pofáját s nem a szemét. Ne érezzük, ne lássuk a valódit ragadozót. Vár, hogy eljöjjön az ideje!
Ha eljön, ha segítünk neki, hogy eljöjjön, akkor tán átveszi a falka irányítását, tán közülük néhányat fel is zabál és ... És? Azt hisszük, hogy utána majd éhen akar dögleni?
Dehogy is akar! Sőt! Ki lesz éhezve! Már mámoros lesz a győzelemtől, vérgőzös.
És odacsap, szakít és zabál! Mint egy kiéhezett fenevad! ... Mert az is!
Hülye az a préda amelyik azt hiszi, hogy mert az egyik vadállathoz dörgölődzve az megmarta, majd a másikhoz bújok mert az nem fog!
Olyan ez mint az emberek világában is hülyék azok, kik azt hiszik az a jó csere, ha a fasisztákat elcseréljük nácikra.
S hogy teljes legyen az idill az állatkertben, hát elmondom. Ne a nagymacskákra, ne a hiénákra, hanem az egyenlőre legkülső körön várakozó "mindenevőkre" koncentráljunk. Vannak. Ha nekik sikerül, mert rájuk teszünk lapot, akkor néha ugyan majd zabálnak rólunk húst is, de nem csontig és hagyják nem csak behegedni, de visszaépülni is!