Olyan dolog ez is, mint a mai nap. Választás kérdése.
Híreket olvastam.
Háborús híreket. Előre mondom, minden életért kár, ritka az amikor nem. A két hír amit kiemeltem csak véletlen a sok közül. Natalia azért kicsit nagyobbat üt, lévén mert fiatal, nagyon szép nő. Kicsit más, mint egy marcona hadfi. Kicsit. A másik hír pedig a polgári áldozatok.
Ők is kicsit más, mint a marcona hadfik.
De mondom, minden életért kár.
Sokszor vagyok úgy, hogy mások által a közösségin megosztott hírre megyek rá. Ha már belegörgettem, akkor miért ne ott olvassam?
Ez azért is lényeges, mert reakciókat is látok. Azokét, akik szintén elolvasták.
Meghalt Ukrajna első női pilótája. Vadászgépeken repült.
Natalia nagyon fiatalon, mindössze 28 évesen, adta életét a hazájáért.
Lehet ezt a hírt sokféleképpen venni, de vigyorogva biztosan nem.
Több tucatnyi "embertársamnak" pedig ez a hír vicces. Alig hittem a szememnek.
A másik hír, a Bucsa kisvárosban történtek. A bucsai mészárlás. Mindenhol halottak. Húsz harminc méterenként halottak. Agyonlőtt civilek. Kivégzett civilek, összekötött kézzel, tarkólövéssel. Tömegsír.
Lehet ezt is többféleképpen venni ... no de, vigyorogva?
Beszéltem én már erről a jelenségről. Hiába. Többé nem is fogok.
Ezeknek a hiéna lelkeknek a továbbiakban nem érdekel a lelki nyomora.
Az sem, hogy kik ezek?
Embernek nem tekinthetem őket, állatot pedig nem sértek velük. Helyén kezelem őket. Nincs helyük. Nálam nincs és toleranciám sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése