Szia Csaba! Őrnagy úr!
Sajnálom! Megkéstem. Nem volt szokásom, de megkéstem.
Nem is keresek mentségeket. Hiba. Nagy hiba.
Itt lett volna a helyem a búcsúztatón, az utolsó tisztelgésen.
Augusztus 16-án ért el hozzám a hír, hogy 2024. július 20-án beültél a révész mellé és átkeltél a nagy folyón, 29-én pedig megvolt a búcsúztatód.
Ma értem oda egy kicsiny lánggal, ma hajtottam fejem és ma búcsúztam némán, egyedül. Senki nem volt már a temetőben rajtam kívül, csak a lenyugvó nap látott.
Tán jobb is így. Azért bánt, hogy így esett és hiányérzetem van.
Évekig szolgáltunk együtt te mint az alegység parancsnoka s én mint a helyettesed. Együtt hagytuk el a posztot is, együtt vonultunk nyugállományba és még sok minden
volt együtt. Majd lassan elmaradtunk egymás mellől, hanyagoltuk a barátságunk.
Hiba volt! Nagy hiba! Visszacsinálhatatlanul nagy hiba.
Tóth Csaba őrnagyra (†),
a Magyar Honvédség 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred Helyőrségtámogató alegységek volt parancsnokára emlékezek most ezekkel a sorokkal, és emlékeztem a sírjánál a most el nem mondott gondolatokkal.
Nem egyedül késtél el Józsi ! Csaba szinte titokban , észrevétlen távozott lehetőséget sem hagyva (hagytak) az utolsó tisztelgésre !
VálaszTörlésSajnálom ! 🖤
Az a zárójelbe tett szó ... na az ami nekem nagyon értetlen, érthetetlen és emiatt rohadtul zavar és dühít.
Törlés