Mivé lettünk emberek?

Ó mondjátok meg! Mivé lettünk emberek?
Mivé tettek minket a nemrég elmúlt évtizedek?
Nem dicsérem a múltat, de ahová eljutottunk, az a mély.
Sötét, ostoba mélység.
Naponta tapasztalom, hogy belerúgunk állóba, fekvőbe, bárkibe. Gondolkodás nélkül és gátlástalanul.

"Ptk. 2:48. § A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog
2:48. § (1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges."

Egyszerűsítve. Jellemzően a fénykép.
"A képmás elkészítéséhez az érintett személy hozzájárulása szükséges. Tehát alapvető szabály, hogy a felvételt elkészíteni sem lehet az érintett beleegyezése nélkül. Alapvetően olyan esetben van szükség hozzájárulásra, ha a képen szereplő személy felismerhető, különösen ha a felvétel az illető egyéni ábrázolására alkalmas."

Molnár Gusztáv esete.
Újfent lefotózta egy "jóakaró" 30 ezüsttallérért, meg is jelentették nem is egy portálon. Senki nem tesz ellene! Senki nem csap az asztalra, hogy álljon már meg a menet!
Mielőtt bárki belefogna, hogy közszereplő. Hát nem! Volt nyilvános közéleti szereplése -akkor bezzeg magasztaltuk, tapsoltunk neki- de már nincs. De ha lenne is, hát akkor is joga van és megilleti a magánszféra védelme.
Megilleti őt is nem csak a mindenféle rissz-rossz, aljas, bűnelkövető szégyenteljes kiugrott politikust. Esetükben bezzeg ismert a passzus és a védők is előugranak.
Molnár Gusztávot ki védi? ... Ki segíti?
Molnár Gusztáv padlón van, beteg, küzd a démonjaival. Zömében egymaga.
Mi pedig -mi, a többség, a hallgatag többség- szép illedelmesen belerúgunk a földön fekvőbe! Szégyenkezem sokak helyett. Elvette a politika, a bulvár az eszünket és igénytelenné tett. Az igénytelennek pedig nincs igazi szükséglete.
Pláne nem empatikus szükséglete.

Valaki lefotózza maréknyi ezüstért, más azért legalább mentőt hív hozzá. Ha ez egy és ugyanaz a személy -a híradás szerint igen-, hát akkor ő is démonokkal küzd csak másmilyenekkel.

Mivé lettünk emberek? Hová tartunk, mivé leszünk? Mit látnak tőlünk a tanulni vágyó gyermekeink, mit mondanak, tartanak majd rólunk?