A cím és a fotók rövid magyarázatra szorulnak.
Íme a magyarázat!
Mert tegnap még volt -talán van ma is- pár még be nem fagyott, és a partról elérhető vízfelület kimentem egy kis átmozgató edzésre.
Egy idő elteltével, mert rengeteget dobtam, hát letámasztottam a pergetőbotot és nekiálltam fotózni. Közben vettem észre a "napba lógó" villantót, hát lőttem egy sorozatot.Annak a sorozatnak az utolsó kockája a pontos idővel -15 óra 42perc- ellátott kocka.
S mert homályosodott a nap fénye, épp pergettem volna tovább, mikor észrevettem a város irányában emelkedő sötét "falat".
Mert emelkedni és közeledni látszott a sötét tömeg, bot újra le, újra fotózás. Lőttem ismét egy sorozatot. A második sorozat első kockája a pontos idővel -15 óra 46 perc- ellátott kocka. Négy perc alatt beborult.
Feltámadt egy rövid időre a szél és a város irányából tolta azt a sötét tömeget a tó felé. Akkor még nem tudtam mi az? Első ránézésre, az első kockákon megörökítve, lehetett volna akár komoly felhőtömeg is, mondjuk tele hóval és amikor elér, hát ráteríti a tájra, no és rám.
De nem felhő volt!
Újabb négy perc alatt elérte és beborította a teljes túlpartot, a tavat és azt a partot is az erdővel ahol én álltam. 15 óra 50 perckor fotózhattam még látható, bár már halvány, napkorongot az egyre sűrűsödő valamiben.
Azért valamiben, mert bár ködszerű, de nem tisztán köd!
Nem tisztán köd és nem is tiszta vízpára, ugyanis akkor már éreztem a szagát. Egy ideje már éreztem. Égéstermékek szagát. Magyarán füstszagot. A sűrűsödő, egyre átláthatatlanabb és a tó azon részét beborító massza kimondottan füstszagot hozott. Azt a füstszagot amit falun, sokszor a városban is érzek, az elégetett fa és szén kéményszagát. Nem csak rövid időre éreztem, hanem végig míg ott voltam. Az utolsó két képkockán már alig kivehetők a jég szélén, a parttól kőhajításnyi távolságra ülő kacsákat. Nem kellet újabb négy perc mire mindent elborított. Az egyik fotón úszó hattyú már jócskán homályba vész 15:51-kor.
Azt nem állíthatom, hogy a hirtelen szél csak a várost söpörte ki, de azt is. Meg a város környékét és az egészet eltolta a tó fölé, "begörgette" a Deseda völgyébe.
Ez bíz szmog volt!
Magyarán, a környezetszennyezés miatt kialakult füstköd. Valószínűleg nem tiszta füstköd, mert nem irritált csak jól érezhetően és kitartóan szaglott, hanem a napsütés által felszívott vízpárával hígított füstköd.
S mert a szél ahogy feltámadt, úgy el is állt, a szmog ráült a völgyre és maradt is. Én meg nem. Visszatértem Kaposvárra, ahol a Desedára terült szmoghoz mérten negyedannyira sem volt sűrű és átláthatatlan a a légszennyezés.
Szerencsére, tegnap sem a tóparton, sem a városba visszatérve nem éreztem gumi és műanyag szagát a levegőben. Tegnap nem!
(A sorozatok fotói egyesével is megnézhetők, a: Deseda tó II. című albumomban.
Most képzeld el ezt Ausztráliában...vagy az Amazonasz méreteiben.... Mint tudjuk,ez utòbbit, 96% os páratartalommal rendelkező esőerdős történetet is gyújtogatást okozta (ami soha nem véletlen)..de nem lepődnék meg az előbbinél is, ha ez a nyilt titok bizonyítást nyerne, mint klímavál toz tatás. Ehhez képest Kaposvár...., mint minden dohányzás egészségtelen pipafüst...
VálaszTörlésEl tudom képzelni, csak felesleges. Gyújtogatás itt is van, csak nálunk nem őserdőt, hanem kábeleket gyújtogatnak, égetnek. Az lehet, hogy azokhoz képest Kaposvár, sőt az egész ország csak pipafüst, de az a "nagykurva" helyzet, hogy nekünk itt kell élnünk nem pedig ott! Az óceánokon úszó Magyarország méretű műanyag szigetek sem mentség a saját tavainkon úszkáló, azokhoz mérten csekély méretű palackszennyezésre. Mint ahogy az sem mentség nekünk, hogy az európai nagyvárosok folyói a legszennyezettebbek. Ez nem ok hagyni tönkremenni az élővizeink.
Törlés