Nagy divat lett ez a címkézés. Túl nagy is. Ezért aztán egyre több aminek úgy tűnik, hogy semmi értelme nincs.
Ennek itt a képen van!
Ennek a címkének kifejezetten örültem. Annyira örültem neki, hogy azért vettem meg ezt az üvegmosót és nem
egy másik, másutt gyártást.
Ennek a címkének tudok örülni, értem is, értelme is van. Ellentétben a sertéshúsokba tűzött, vagy a húspultra ragasztott nemzetiszínű zászlóknak. Értem én, hogy tőkehús és ezért nem tudják rányomtatni a csomagolásra a trikolórt, de mert csak a fránya multikra nézvést kötelező a címkézés, hát nekem van más üzenete is.
Abban reménykednek, hogy majd a vásárló nagyobb arányban választja a magyart. Hát kétlem! A vásárló azt választja amelyik a pultban van -ritkán keverednek a nemzetek ott-, abból is azt amelyik neki tetszik, és ha netán mégis nemzetek válogatottja van a húspultban, hát akkor azt, amelyik pénztárca barátabb.
No persze, ha abban bíznak, hogy igen sokan nem ismerik fel más nemzetek zászlait ..... abban tán van valamiféle alap, de elárulom ingatag. Mert mi van, ha a sajátot sem?
Ne, ne, ne! Nem nézek senkit hülyének, ne tessék nyújtózkodni. De láttam már autók hátuljára fordítva felnyalt nagy Magyarország matricát is ... és mást is.
Hasonlít ez most nekem, egy kicsit, a kokárda tűzködésre. Addig-addig tűzte boldog s boldogtalan, és addig lett egyre nagyobb a mérete, addig sajátították ki egyesek akik azt sem tudják miként hajtották 48-ban a kokárdát és miként most, mígnem sokak szemébe hiteltelen lett az egész melldöngetős magyarkodás.
De bár csak ez a hajtogatási vita lenne a legnagyobb gondunk!
A nemzeti büszkeségünket belül kell hordanunk, és épp ezért a jelképét sem a sertés vastagjába, no meg majd ha a disznóknak bevált, onnét a baromfi püspökfalatjába is kell szúrni ... biztos volna erre más mód is. Ha nem, hát eddig is megvoltunk.
Nemzeti ... is már annyi van, de annyi. Sok is. Nálam abból a trafiknál lett elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése