Végre egy igazi, hazafias játszótér!
Gyerekkoromban is nagy divat volt a bozótharc, úgy általában a "katonásdi", bujkáltunk, kúsztunk, rejtőztünk a nagy gazban, a fák törzse mögött, különböző tereptárgyak fedezékében, és lőttük egymást a műanyag pisztolyokkal, vagy a magunk gyártotta íjakkal bodza végű nádvesszővel, és repültek a homokbombák.
Nos ez a játszótér lassan megfelelő. Van itt gaztenger, fedezékek és az akadálypálya egynémely eleme is, mint például a drótakadály, vagy a botló.
Soha nem lehet elég korán elkezdeni a honvédelmi és vele együtt a hazafias nevelést.
Szomorúan látom, hogy a "karantén(y)" nem volt elég hosszú a dolgok kicsinyég jobb irányba fordításához. Vannak hiányosságok.
A dzsungelharc ellenére azért felemlítem a fűnyírást, mert hátha nem minden kicsi akar harcolni. Az igen sok helyütt igen megviselt drótkerítés, a törött deszkák a homokozó járófelületén, ... amúgy, a homokcsere az megvolt? Némi pác életet hosszabbíthat a facuccokon, még a padoknál is, ... de a nagy "kedvencem".
Mit, hogy a kedvencem, szinte már a vesszőparipám lesz, az anyag ami élete keltén rozsdamentesként indul, oszt belefárad.
Hol volt "holnemvolt", volt egyszer egy játszótér ... ez nem mese, tulajdonképp van is. De tudod, hogy hol? Nem akarnám leszólni.
Ez a játszótér talán az egyik legjobb a városban. Több korosztályra is van itt játék, van itt sok minden ... egy valamije nincs. Gondos gazdája!
2014. Május 23-án kelt életre, most ünnepelhette hatodik szülinapját, ... nem valami fényesen. Úgy vélem, állag megóvni még most is olcsóbb, egyszerűbb mint majd újabb hat év múltán. Nem nagy munkák ezek még.
Kis pénz kell hozzá, meg kis akarat, meg a gondos gazda szeme szemlélet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése