Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2020. június 24., szerda

Konzultáció ... akár nemzeti is ...

2020.06.18.

Na, ez sem mai fotó. Azóta már, rég túlesett az elfogyasztás, sőt még az emésztés szakaszán is.
Elfogyasztás.
Na! Ez bíz megérne egy konzultációt!
 De meg ám!
(Most látom, hogy felszaporodtak a "!"jelek. Majd kapom érte a rosszallást, meg az ívet. Bár nem igazán értem, ha egyszer betették az írásjelek gyűjteményébe akkor miért irritál egyeseket? No mindegy. Majd egyszer talán, ha még ennél is pihent agyúbb hangulatban leledzek, akkor arról is kiírok egy "nemzeti konzultációt".)

Most azonban ... nemzeti konzultációra hízom a hamburgerzabálókat.
Az evőket is. Csak azért, nehogy ebből is sértődés essék.
A konzultáció témája -sajnos itt csak egy téma lesz, de így jobban megrágható- miként lehet egy emeletes hamburgert felzabálni puszta kézzel és fogsorral?
Mert ugye a hamburger nagyjából összeállítása, alul pogácsa rész megcsorgatva mindenféle kellemes síkosítóval (semmi huncutkodás, mustár, kecsap elsősorban), rá a húspogácsa síkosítva, rá zöldségek, megint egy szelet pékárú, megint síkosít, megint húspogi, megint síkosít, megint zöld cucc, megint kis öntet és kalapot rá.
Na kérem! Ez már alapból magasabb mint bármely bármekkorára is kitátott fogazott pofanyílás. Arról ne is beszéljek, hogy a legfinomabb ujjacskákkal is, csak annyira szorítva, hogy megemelhető legyen, hát már csúszik is ki belőle az első néhány hagymakarika, majd egyik irányba egyik, másikba meg a másik húspogácsa a síkosítóktól fröcsögve. És akkor még ...
akkor még messze nem vagyunk ott, hogy megpróbáljuk szájnyílásnyi méretre összeszorítani, majd belevájni a tompa protkót.
Nyomás, harapás és már dőlt is a projekt. ... Meg a hamburger.

Szóval, őszintén érdekelne, miként zabálják fel ezt a cuccot az örökös rohanásban, úgynevezett menedzser betegségben szenvedők, az utcán futtában, két pont között?
Na? Ez megérne egy nemzeti konzultációt.
Ez azt hiszem sokaknak volna hasznos, hasznosabb mint a már előre eldöntött épp ezért előre megadott és irányított semmire nem jó kérdéssor.
Azt már ne is hangsúlyozzam, hogy a titok nyitjával sokkal többen vetemednének hamburgerre ami fellendítené az ágazatot, magával rántva a beszállítókat , stb., stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése