Megharapott a disznósajt.
Hát nem csodálatos? ... Nem!
A foggyilkos fog! Vagy csont! Tökmindegy.
A fog is csont. Becsület szavamra mondom, hogy amikor megéreztem, majd kikotortam a számból, hát azt hittem megint a fogamból tört le egy darab. Mondjuk inkább a pótlásból, mivel fájdalmat nem éreztem. A látvány, belém is verte az ideget.
Felment a pumpám, felforrt az agyvizem, ... a magyar nyelv lehetőségeivel legalább száz különféle mód tudnám megvilágítani az érzést, amit a látvány nyújtott.
Megrohamoztam a tükröt és a gyors leltár nem láttatott hiányt. ... "Hála Imhotepnek!"
A helyzet eszerint az, hogy az abálás előtt valaki elfelejtette a disznó fogait kihúzkodni.
Disznósajt. A "szőrös sajt" már totál megszokott, a "fogazott sajtot" még szoknom kell.
"Helló röfik" ... Ez a szerencsén múlott, nem rajtatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése