Száz éve indult a legendás gőzős, a tengeri hajózás akkori büszkesége és legnagyobbika, az elpusztíthatatlannak hitt óceánjáró az első és utolsó útra. A hatalmas hajótest széles, mély és hosszú sebet vágott a végeláthatatlan víz felszínére, s mikor az óceán sebe végleg behegedt, a hajót elnyelte a sötét mélység.
A hatalmas hajótest széles, mély és hosszú sebet vágott a hajózás s sokak lelkén, amely seb tán ...
Azóta a hideg mély őrzi a Titanic testét az áldozatok szellemét s megannyi titkot.
Őrzi, a sok-sok más hajótest, szellem és titok mellett.
Őrzi a sötétség, a vikingek s más bátor tengeri kalandozók hajóit.
Őrzi Cristoforo Colombo admirális híres Santa Maria-ját.
Őrzi a mély, a híres Spanyol Armada hajóit és mérhetetlen kincseit.
Francis Drake admirális hajóit és a híres "kalóz", tengernek visszaadott "szellemét".
Lent nyugszanak a híres csatahajók s mellettük a békés hajózás hullámsírba merült nevessé vált s névtelen maradt hajói. Egy a sors s a sír, csak a történetük más.
Végeláthatatlan s felsorolhatatlan sor, történet s az őket övező rejtély s titok.
Néha, egy-egy kiemelkedik a hullámsírból és a tengerészek ámuló szeme előtt pompáznak ismét. Kivívják a halhatatlanságot. Remegve vet keresztet rájuk aki látja őket.
Az óceánok legendái ők, a híres kísértethajók.
Például a Lady Lovibond. A híres és szép vitorlás. 1748. február 13-án vitte hullámsírba minden utasát s titkát. Szerelmet, ármányt, gyilkost s áldozatát. Nem maradt sem túlélő, sem egy roncsdarab utána. Napra ötven évvel később -1798 02. 23.- tűnt fel ismét a szkúner s hajózott el a messzeségbe. Legutóbb 1948-ban látták.
Mondják, minden ötvenedik évben jő el, majd úszik tova titkaival.
Visszatérve a Titanic katasztrófájához.
M Robertson 1898-ban írta meg regényét, egy hatalmas és elsüllyeszthetetlen hajóról, a Titánról. A Titán Southamtonból indult Amerikába és egy árrilisi éjszakán merült a hullámsírba. Jégheggyel ütközött, végzetét az okozta.
Tizennégy évvel később indult a Titanic Southampton kikötőjéből New York felé. Elsüllyeszthetetlennek vélték. Április 14-én ütközött a jégheggyel, ami hullámsírba küldte az óriást és 1600 lelket.
Hogy miért írtam ezekről a dolgokról?
Gyakorlom a kormányzati kommunikációt. Elterelem a figyelmet. Hogy miről?
Nem mindegy? Majd egyszer azt is kitalálom. Addig legyen elég: eltereltem! Ok? :)
.
Elterelted! De még milyen jól elterelted, nem árt néha, ha valaki felhívja a figyelmünket, hogy azért van még min elgondolkodni.
VálaszTörlésSzép hetet kívánok Neked!
Akkor jó, ha jól. Köszönöm! Mindig van min. Csak néha fárasztó. :)))
TörlésÉn is törtem a fejem az elején, hogy ugyan mire szeretnél kilyukadni Jó tudom, most lesz 100 éve hogy lemerült a mélységbe. Elterelésnek is jó! Hogy miről? Majd kitalálod! Ha akarod!
VálaszTörlésNa ezzel én is így voltam az elején. :)) Azért addig irkáltam mindenfélét, míg kilyukadtam. Na miről,na ...? Tudod te azt. :))
TörlésHajósüllyedést emlegetni, én róla csak egy valamire asszociálhattam, Magyarországra. Magyarország süllyedő hajójára. Az újabb lékre, ami sírba visz (szó szerint) a most hallott sárgacsekkek adótervezetről. Remélem ez még a szondázási (hergelési) fázisban elbukik.
VálaszTörlésA mi hajónk nem süllyed. A miénk olyan, mint a Costa Concordia. Megfeneklett és stop. A kapitány, meg a személyzet ott vigyorog és bekiabál a "pálmafák" alól. Az utasok meg kepesztetnek az árral. Tuti, hogy lesz ilyen adó. Ez nem szondázási, hanem beetetési fázis.
Törlés