Ma hallottam először, hogy a brit miniszterelnök -Cameron- ottfelejtette egy kocsmában a kislányát. Na jó! Pubban! Hihetetlen!
Nekem az ugrott be rögtön, "csókoltatom" a biztonságiakat! Bár arról nincs hírem, hány fej hullott? Hullik egyáltalán?
Bezzeg idehaza! Itt hullana. De nem fog.
Mert nálunk ez nem eshet meg! Nem bizony!
Mert nekünk van "tekünk", tele sok "tekes" gyerekkel és ők egyből levennék a bibit, a létszámhiányt. Mi az hogy! Hiányig nem is fajulhatna a dolog. Inkább kettő pluszban, mint egy hiányban. Hisz, saját "tekes" srácok, csak tudják ők mire, kikre kell "sasolni". Amíg apuka például "tőtti" a kolbászt, nem a kerítésnek valót, attól nem kell székelnünk, csak szűkölnünk, hanem a "pijárkóbászt", addig a srácok nem tökölnek, hanem "tekelnek".
Különben is. Előttük ott lebeg az élő példa, csak meríteniük kell.
Mindenki hibázhat. De ő nem!
Ő olyan mint a kisnyúl. Tudjátok .... Nem? Szóval.
Kap a kisnyúl egy biciklit és teker nagy büszkén. Feszít a drótszamáron.
Aztán gödör és tapsi megborul. Isteneset zakózik!
-Te kisnyúl! Elestél? -jön a majdhogynem felesleges kérdés.
-Nem baszki! Így szoktam leszállni!
.
Na jó, - ami igaz, az igaz. Ez az első részére vonatkozik, de a végén a kisnyúl vitte a pálmát!
VálaszTörlésAz első részhez mit szóljak?!
VálaszTörlésA nyúl pedig kreatívan megoldotta!
Nekem is a nyuszi lett a kedvesebb, habár kissé hasonlít a ronda kismalachoz. Legalább is stilusa. De jó a humorérzéke :-)))
VálaszTörlésÉn is szép napot kívánok Neked!
VálaszTörlés