hurka fesztivál.
Szeretem a hurkát. Véreset is, májasat is. Leginkább rizzsel.
Még inkább, "zene" nélkül!
Magamat ismerve, hatalmas egy teljesítmény volt, hogy megbírtam a régi csarnok légkörét addig, míg átértem rajta.
Buff! Buff! Buff! Mellé még torz is!
Nagy volt a sokaság, hosszúak a sorok. Biztosan ízletes volt a hurkafelhozatal is. Megint nem tudtam meg!
Nekem ez a buff, buff, buff ami torzan kijön a hangfalakból teljesen elviselhetetlen. Nemcsak egyszerűen falra mászok tőle, de lassítás nélkül felsétálok s közben úgy megy fel bennem a vérnyomás, ... nincs az a kompresszor ami lekörözne!
Ha egy robbanómotor úgy tudná felszívni a naftát, mint én ettől a "tuc-tuc "zenétől" a vizet, hát semmi szükség nem lenne tápszivattyúra.
Nem akarom leszólni a bölléreket, biztosan remek munkát végeztek, megkóstoltam volna szívesen, csak hát nem vagyok süket. Pedig részemről ez nagyon erős kritika, ugyanis nekem abszolút a zenei hallásom ... abszolút nincs! De ez a pufogás ez nem zene!
Mondtam is az unokámnak. Médi drágám! Tartsd észben, úgy ötven év múlva szólj rám menjünk megint ki a kaposvári hurkafesztiválra! Előbb biztosan nem lesz kedvem.
A magyaros ízek biztosan meglesznek akkor is, s addigra vagy fejlődik hozzá a zenei kultúra meg a hangzástechnika, vagy már teljesen süket leszek!
Így hát a piac ellentétes felén, ahol és akinél amúgy is szoktuk, vettünk nyers hurkát, közben még pár szót is váltottunk, ahogy máskor is szoktunk, s mert értettük is egymás szavát. Ma este abból lesz idehaza a hurkafesztivál. Melinda megkészíti a hurkát én meg majd csinálom a fesztivált. Hallgatható zenével!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése