És még majd fogok is. Megint!
Mert most küldött a "főméltóságos", de még vissza van a legfőbb "méltóságos" és a helyi "méltóságos" levele illetve üdvözlő lapja.
Azt tartják, a jókívánság soha nincs későn, és soha nem jön rosszkor.
Ez így is van. De!
Ha én valakinek küldök, akkor azt jó szívvel küldöm, nem várok érte ellentételezést, tehát nem számításból küldöm, és ráadásul a saját költségemen teszem meg.
Nem pedig, mint a "méltóságos", kinek eddigi cselekedetei, szavai sokfelé mutatnak de az egyik sem a jószívűség iránya, kis figyelmessége ellentételezéseként szimpátiát, szavazatot vár és üdvözlő lapját velem fizetteti ki, az én pénzemen nyomtatja, postázza. A címzett fizet! Mint általában mindent. Őt is!
Tudom. Hiába nem várom el a figyelmességet, hiába nem várom a leveleket, lapokat, hiába nem kérem, hiába is veszem felesleges dolognak, kiadásnak, álságos és képmutató dolognak ... hiába!
A normális szó, az észérv nem hallik a "méltóságosokig"! Csak az érdekük!
Szép az idézet. Tetszik a mondandója. Köszönöm!
Az én lelkem már felsúroltatott, tiszta a lelkiismeretem.
S az öné "méltóságos"? Az öné?
Nem állítom, hogy szép vagyok, azt sem, hogy tiszta (értsd bűntelen).
S ön "méltóságos"? És ön? Ön bűntelen? .... Nem, nem! Ön társtettes!
Mindazonáltal a jókívánságot viszonozni illik.
"Áldott ünnepeket kívánok Önnek és családjának!"
S az én jókívánságom önnek nem kerül egy fillérjébe sem! Ingyen van!
Aki nem bigott az ettől nem fog seggre ülni. Akkor az a cél, hogy a bigottakat erősítsék hitükben. Csak ezért van ez az akció.
VálaszTörlés