Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2017. december 19., kedd

A helyzet súlyos ...

Jutott eszembe. Kunhalmi Ágnesről.
Pontosabban arról. ahogy fogalmazott.

Idézem."Most még a választások előtt vagyunk. Ha összefogunk és szorosan együttműködünk, ha elindulunk miskolciak, borsodiak, úgy el lehet zavarni a kormányt, mint a huzat"
Igaz! Még a választások előtt vagyunk!
Nem sokkal ugyan, de még ott.
Ha összefogunk és szorosan együttműködünk. Igaz! Ha! Ott a hangsúly. Ha!

Úgy el lehet zavarni, mint a huzat. Háááát! A huzat inkább elviszi, elsodorja. De azért értem én. Üsse kavics! Nekem így is jó.

Bírom én a harcos hozzáállást! Meg még Kunhalmi Ágnest is.
Szerinte hát, a helyzet súlyos, ámde nem reménytelen. Nem reménytelen ha ...

Igen kedves Ágnes!
Én tudom! Te tudod! Ő tudja! Mi tudjuk! Ti tudjátok! Ők tudják!

Akkor hát, kik nem tudják? Kik? Név szerint!
És ha nem tudják, vagy inkább nem akarják? Akkor el velük! El velük!

Mert ha nem. Akkor felesleges minden szó. Akkor lehet a szó harcos, lehet szép, lehet biztató, de a helyzet marad súlyos és lesz reménytelen!
Ideje van a szólásnak, ideje van a hadakozásnak! Így együtt! Nem külön!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése