Végre nekem is van saját flottám!
Köszönöm Magyarország kormánya!
Már épp indulófélben robogtam le a lépcsőkön és rúgtam volna ki a lépcsőházajtót, mikor a szemem sarkába bevillant postaládasor megállásra kényszerített!
- Állj meg! Állj, esztelenül rohanó vándor! -szólt rám a belső hangom. Mit szólt? Kiabált?
Kiabált. Üvöltött. Toporzékolt ott benn!
- Itt hagynád tán hőn szeretett vezérünk, eszményképünk és példaképünk, az Európai Unió új géniusza és felkent prófétája legújabb levelét? Tán válaszra sem méltatnád a nagy rohanásban?
Úgy leizzadtam, meg sem mertem tőle kérdezni, honnét a francból tudja, hogy megjött a levél? Pedig megjött! Örök hála a belső hangoknak -szerintem vezérünk is így hiszi-, hogy megmentett a gyalázattól! Könnyes szemmel ragadtam magamhoz a szívemnek oly kedves borítékot és benne a még sokkal kedvesebb sorokat, a hatalmas megbecsülést mutató megszólítással -"Honfitársam!", én, én az ő honfitársa vagyok, nem ám csak egy a sok közül-, és még benne a felbecsülhetetlen értékű aláírással!
Féltőn rejtettem a hátizsákomba, nehogy meggyűrődjön. Amióta ő, azóta én is hátizsákkal járok! Mindenhová! Még a klozetra is! Az igaz, az enyém tán még az övénél is szerényebb. Turkálóban vettem 500 forintért. Kilós cucc. Kicsit szívtam a fogam, de hát be kell vállalni a példaképért a kiadásokat is nem csak a bevételt, amit zsebre baszok év végén amikor visszaküldi nekem a töredékét annak amit egész évben elvont a nyugellátásomból. De semmi gond!
Kell az a csekélyke hozzájárulás tőlem, hogy sem ő, sem pedig a Kósa Lali édesanyjának a disznai ne éhezzenek!
A coca röfög, a Harley-Davidson meg pöfög. ... A nép meg hörög.
Szóval! Arra gondoltam, ha már Budapestre jövök -amíg még beenged a Tarlós meg a TEK- akkor én is megpróbálok meglepetéssel szolgálni, és nem terhelem a postát, hanem szépen kitöltöm és bedobom személyesen. Miért ne? Úgy is nagy divat lett ez manapság. Van a posta, meg van szinte minden szolgáltatónak kézbesítője. No hát én meg a saját kézbesítőm leszek!
Oszt leesett! A tantusz. Állj meg vándor! Az utcába nem engednek be baszodalásan! Az utcába nem, nemhogy a házig! A levelesládájáig!
Kicsit megtörtem mint a bili füle és úgy megrogyott a lelkivilágom mint a kredencajtó! Most akkor hogy s tovább?
És megvilágosodtam! Amúgy hirtelen! Sokaknak nem ártana ez, de hát Paks2 felépültéig még drága dolog a megvilágosodás egyik alapkelléke, a villany.
Utána még drágább lesz! De rá se bassz, mert majd azt hazudják neked, hogy nem te fizeted, pedig dehogynem! Rá se bassz! Mint ahogy eddig sem! Semmire nem!
Csak füstölögj magadban, mint gyerekkorodban amikor titokban bagóztál a klozeton.
Szóval megvilágosodtam! És bevillant, hajtogatok a lapokból repülőgépeket és a szomszéd utcából átdobom a palánkon. Kerítésen.
Mint a népi mondás is tanítja. "Átbaszták a szart a kerítésen."
Na ja! Kábé ez a konzultáció is annyit ér! De nem! Mert megdöbbentően jól repül! Kipróbáltam! Eszméletlenül röpképesek!
Nem is adom oda! Egy frászt! Ezt nektek! (mutatom. látod?)
Hálás köszönetem Magyarország Kormányának és a kiemelt miniszterelnökének, hogy végre nem csak neki, hanem nekem is lehet repülőgép flottám!
Csak javasolni tudom mindenkinek akinek van kisgyereke, unokája, vagy szeret játszani.
Nem szégyen az! Már miért volna? Hisz ezek a faszok sem átallanak velünk milliárdokért játszani minden egyes kurva évben!
Jó hajtogatást kívánok mindenkinek! Én már csak a magamét hajtogatom, mert a repcsikkel végeztem! Meg ezekkel is! Élükön a géniusszal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése