Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2020. szeptember 7., hétfő

Nekem mind egy

Mielőtt belevágnék a témába, és mielőtt Lőrincze Lajos valamelyik önjelölt tanítványa nekem ugrana mint tót az öreganyjának, hát leszögezem, le kell szögezzem, hogy tudom mi a különbség a mind egy és a mindegy közt.
A végére majd kiderül.
Akit érdekel, ugorjon neki, akit nem, hát lapozzon.

Ha a képek közt esetleg felrémlene ismerős fotó, az nem a véletlen műve. Egy nap híja egy hónapja, hogy írtam a: Hiánycikk a dózeres ...-ben a sárral elárasztott útról.
Úgy egy hete került dózeres.
Akkor nem néztem meg tüzetesebben, most igen. Hiba volt.


Az megvan, hogy mi a világ legfeleslegesebb munkája? ... Nos, a BMW-be irányjelzőt szerelni. Eddig. ... Ez a meló veri.
Megszámoztam a fotókat.
Az 1. a 67-es út nyugati oldala végigárkolva. Eső esetén a meredek és hosszú domboldalon, az árokban rohan a víz, hozza a hordalékát. Látszik is a fotón, hogy tölti fel az árkot a lemosott talajjal.

A 2. a bekötőút mellé húzott árok. A bekötőút alatt nincs áteresz, ezért a 67-esről lezúduló víznek derékszögben kellene elfordulni és bekanyarodni a bekötőút árkába.
Sajnos ezt a víz nem tudja, és amúgy minek?

A 3. a nem tudja és ezért átcsap az úton -áteresz híján- és ráteríti a lehozott földet.

A 4. a bekötőút mellé húzott árok vége, erre írtam a minek fordulna be, hisz ott sincs áteresz, sőt! Sőt, az ároknak hirtelen vége, nincs elfolyása, ha feltelik elönti az utat.

Az 5. az árok végén az erdőből, mezőről jövő talajút ahol a víznek akadálytalan átfolyása van a bekötőúton. Át is folyik. Vele szemben ott a nagy kupac hordalék. Ahogy másutt is ezen a szakaszon. Ez az árkolás annyit nem ér, mint a halottnak a csók.

De nekem mindegy is volna, ha nem azt látom megint, hogy úgy égetik feleslegesen a pénzt, mint Norbi a zsírt.
Az út megtisztítása rendben volna, csak nem tudom mi tartott két hónapig? De az árkolással, somogyiasan szólva, adtak a szarnak egy pofont.

No és akkor, a mind egy. ... ... ... 1111
Ezeregyszáztizenegy. Na, ez a mind egy! Nekem tehát mind egy. Itt. Ezen a blogon.
Ez a feljegyzés az 1111. bejegyzés.
Nekem piszkosul tetszik ez a szám. ... Hirtelen nem is tudom, vajon lesz kedvem egy újabb bejegyzéssel elrontani ezt a szép számot? Tudja a manó!
Meglehet, egy darabig nem. Erre a számra azért indok a rápihenés. Vagy nem? Szerintem igen. Hogy meddig? ... Nem ígérhetek semmit. Nem is akarok. Nem is fogok.

"Vak is aszonygya ... majd meglássuk!" Én meg sajnos, nem vagyok vak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése