Biztosan élnek még rajtam kívül is olyanok, akik emlékeznek rá, hogy mit is ünnepeltünk anno április negyedikén?
Azt.
Nos hát, én meg felszabadítottam magunkat egy csomó hulladéktól, és pár feleslegessé vált elektromos kütyütől.
Megtelt a kombi mennyezetig. Kivittem a hulladékudvarba.
Persze most mondhatnák, hogy kénytelen voltam vele, mert elmaradt a tavaszi lomtalanítás. De nem. Nem azért.
A cucc nagy része "építési törmelék" kategória amit lomtalanításkor sem "illik" kirakni az utcára. Karantén szemét. Jó, jó! A karantén egy kicsit erős. A lényeg, hogy a kijárás korlátozása óta, zömében idehaza "egerészek". A másik blogon (MJ-Vándor) beszámoltam ezekről a melókról.
Pereg vele az idő.
Nagyjából ez volt az oka, hogy írni se igen maradt időm, vagy estére kelve már nem volt kedvem hozzá. No meg ugye a bezártság, témahiányt is szül.
Tudom, tudom. Van itt téma. Itt a COVID, no és a ...
A helyzet az, hogy szinte már a csapból is a koronavírus folyik, lassan nem merek csapvizet inni, akkor meg miért szólnék még én is hozzá? Feleslegesnek gondolom.
A másik meg ugye ... nos hát, remekül elvagyok politika nélkül. Nincs hiányérzetem.
Sőt! Egyre jobban érzem magam nélküle.
S mert én idehaza vagyok, a négy fal közt, meg legfeljebb az erkélyvason lógok -nem úgy ahogy sokan szeretnék-, így ami kívül esik, és ahol a "téma az utcán hever", abba most nem tudok belebotlani. Mesét meg nem írhatok kétnaponta.
De semmi bú! Ami késik, -az Magyarországon minden ami vonat, és minden vonatnak látszó tárgy- az nem múlik, és elébb vagy utóbb de belebotlok témákba.
Tanulság? Az szokás szerint nincs. De semmi túlzott optimizmus, mert majd jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése