Lesz itt meló, ha tényleg fel akarja a kormány számolni az illegális szemétlerakókat.
Majdnem lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
De most nem ez a lényeg. Nem csak ez.
Még a sétánk elején, láttam egy traktort póttal. Még mondtam is, valahová trágyát vihet.
Oszt az illegális lerakónál látszott, hogy a sötétbarna szállítmány nem gané volt, hanem föld amivel letakarták az építési hulladékot. Találkoztunk az úton, a visszafelé tartó üres géppel is. Csak hát nem sejtettem a célját.Akkor még nem! Később meg már hiába tudtam.
Nehéz azt elhinni, hogy erről az illegális szemétlerakóról, ne tudna a fél falu.
Hisz van itt minden. Építési törmelék, háztartási gépek, különféle gumik, műanyagok, ...
Minden, ami egy faluban "megterem".
Mondják, hogy a falu másik felén is van hasonló lerakó. Azt majd felderíti valaki más ... vagy a hivatal. Ha végzi a dolgát valaki a hivatalban.
Eszetlen, vérengző, kártékony dúvad.
Mert hát nem tud annyi idegen vért ontani, hogy ne szomjazná a sajátjai, a saját vérét is.
Kicsináljuk ezt a földet. Szép lassan, módszeresen de kicsináljuk. Előbb a szűkebb, majd a tágabb környezetünk. A földet a vizet, a levegőt ... magunkat már nem is kell.
Mert majd nem lesz a hol ...
Amikor belegondolok ... mit hagyunk az unokáinkra? Mit? Mi még biztosan túléljük.
Még a gyermekeink is. És az unokáink?
Mikor belegondolok ... forr a düh bennem! És az elkeseredettség.
Ui.: Az utolsó képek, a "magyar édesvízi medúza" és a magyar erdők aljtakarója.
Utóbbit a vissza úton az erdőn fotóztam, előbbit ma a Desedán. Kiszedtem a zacskót.
Csepp csak a tengerben, hogy kiszedtem. Cseppnél is kisebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése