Kétfejű, három szemű farkast fényképezett egy kóbor vándor az Északi-középhegységben.
Nem mellékes szál, hogy a kóbor vándor az én Nyugodt földi jupik sámán barátom aki a náluk dühöngő "farkasordító hideg" elől menekült le a mi hegyeinkbe meditálni.
A szerencsés sámán pontosabb helyszínt nem hajlandó megadni, erősen félti a vadat a trófeavadászoktól. Nekem azt mesélte, hogy szél alatt érkezett, erős szélben, amikor váratlanul lépett elé a szörnyeteg.
Kétségem nincs a történetét illetőleg, hisz ő a farkastársadalom igen nagy tisztelője és egyben szakértője is. Többek közt.
Visszatérve a vadra. Sámán barátom elárulta, hogy megpróbált a farkas lelkével kapcsolatot teremteni, de mert nem tudott az állattal farkasszemet nézni, kudarcot vallott.
Erősen emészti is magát emiatt, mert mint mondta, vele ilyen még nem esett meg.
De hiába próbálkozott, mindegyre megzavarta a farkas középső szeme. Úgy mesélte, hogy már-már hihetetlen, de valahányszor úgy érezte dereng a farkas lelke az övében, a jószág rávillantotta a harmadik, középső, addig csukott szemét, és a kapcsolat megszakadt. Úgy érzi, a farkas így szabadult a lelki kapcsolatteremtés elől.
Három ízben próbálkozott, s mert nem sikerült, hát gyorsan lőtt egy fotót mobillal, amit meg is küldött nekem. A többit már chaten beszéltük meg.
Nincs mit csodálkozni ezen, kényszerűségből ugyan, de valamennyire halad a korral.
Ha nem tenné, velem sem tudna kapcsolatot teremteni a fagyok országából.
Sajnos a kétfejű farkas keresztülhúzta a számításaink, megint halasztjuk a találkozást, hisz mint mondta, ezek után a nyomra tapad és addig nem jön le a hegyről, míg újra farkasszemet nem nézhet "három szemmel" és nem próbálhat ismét kapcsolatot teremteni. Az sem mellékes, hogy még eddig ő sem látott hasonlót.
Akkor hát hajrá! Hajrá, amíg még meleg az a nyom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése