2020.04.16. Deseda
A COVID-19 "mittudomén" hányadik napja? De ugyebár nyitottam egy új időszámítást is, és akkor a kijárás korlátozásának "mittudomén" hányadik napja? Mint már mondottam, tudhatnám, hogy hányadik, de pont nem érdekel.
Attól nem telik gyorsabban ha számolom, sőt!
Közhely tán, de minden élet alapja a víz.
Módszeresen tesszük tönkre, és szélvész sebességgel.
Hangsúlyozom, nem a Desedáról van szó, csak arról jutott eszembe, hanem minden vízről. Minden vízről. Felszíni vízről és felszín alattiról is.
Velem korúak, és idősebbek, még biztosan emlékeznek rá, hogy volt Kaposváron, és a környékén, egy Malom-árok. Kaposújlaknál "eredt", és párhuzamosan a Kapossal, átszelte a várost, például a mostani Virágfürdő és a vasút közt.
Hat, vagy tán nyolc éves ha voltam, amikor Satya bácsival, a Malom-árokban, Szarkavárral szemben, kiló feletti pontyokat is fogtunk benne. Aztán kellett hozzá tíz, esetleg még pár esztendő, és a Malom-árkot a kaposvári szakaszon be kellett temetni.
Kinyírtuk a vízét vegyszerekkel. Az egyik gyilkosa vizeinknek.
A mostani fiatalok tán nem is hiszik, de abban az időben még nem volt ekkora divatja a műanyagoknak. Amikor mi Satya bácsival a halakat kergettük, abban a korban még üvegben adták például a tejet is, vagy kimérve kannába, és papírba csomagolták a kenyeret. Majd jöttek a műanyagok. Mindenhová.
Beletölteni, belecsomagolni szinte már mindent tudunk, kifogyasztani belőle is, csak maga a műanyag, a csomagolóanyag az ami nem fér a "fejünkbe".
Nem tudunk vele mit kezdeni. Azt leszámítva, hogy elszórjuk! Teleszórtuk már vele a bolygót. Földön s vízen. S mert mikro méretű műanyaggá hullik, hát viszi a szél is.
Földön s vízen, és levegőben a műanyag.
Kellett hozzá ötven esztendő, és rászabadítottuk a vizeinkre az újabb gyilkost.
Nem látjuk mit cselekszünk. De ez minden lesz, csak mentségünk nem.
Nem lesz mentség, mert már nem lopakodik a gyilkos, ott virít mindenütt és mi helyezzük oda. Átnézünk a vizeink gyilkosán. Bűnrészesek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése