Mondjam vagy ne mondjam

Érdekes egy állapot.
Most épp ott tartok, hogy amit mondanék azt nem mondom. Tehát az lesz, mint a mesében.

"Hoztam is meg nem is".
Mondjam vagy ne mondjam? Nem mondom. Inkább csapongok kicsit. Pancsikálok a témákban.

Kicsit belecsapok, kicsi kifröccsen, oszt otthagyom. ... Majd valaki feltörli.

Minap beszélgettem valakivel és okosságot mondott. Valami olyasmit, hogy a frászkukkon, zömében, már csak az ostobák kommentelnek. Dacára annak, hogy néha én is kommentelek, bíz nem mondott butaságot. Bíz iszonyatosan leesett a színvonal. Rosszindulat, gyűlölködés és meggondolatlanságok tömkelege.
Üdítő dolog, ha sikerül belefutni egy kulturált hozzászólásba.

Más. Covid. Ez most "sláger" téma. Szintén egy beszélgetőpartner fogalmazta meg, hogy kezd beleőrülni a korlátozásokba, pláne ha nem lesz vége a nyár elejére. Kénytelen voltam vele és állást foglaltam. Azt mondtam, hogy nem lesz. Mert nagy pártunk és nagy nemzetünk, még nagyobb (István óta a legnagyobb) vezére, egyszerűen nem engedheti meg azt a luxust, hogy az egységbe tömörülő "ellenzéki hordáknak" időt adjon a kampányra és az előválasztásra.
S láss csodát! Vezérünk (áldás rá és a háza népére, ha már a haza népe nem érdekli) már a negyedik hullám eljöveteléről ábrándozik.

Megint más. Ennek is vannak covidos beütései is. Ma, megkaptam az adóhatóság határozatát a gépjármű adóm mértékéről. Pontosabban elmentem érte. Mert ugye eddig, míg az önkormányzat adóhatósága számolta ki ( a kerekítést pont leszarom) és kézbesítette, kihozta az önkormányzati kézbesítő és belesuvasztotta a levelesládámba. Ez már nem megy. Postás hozza és kézbe szeretné adni. Én meg nem voltam idehaza. Mert elmászkálok mint a kiborult csontkukac. Igen. Ebben a rohadt nagy korlátozásban. Jönne este nyolc után ha biztosra akar menni.
Mi marad? Irány a posta ahol akkora a sor ... nesze bakker! Tartózkodj, meg távolság, meg, ... Na jó! Lényeg a lényeg. A postaládámban még soha nem volt tömegjelenet.

Ismét más. Ha már bezárások. Én sem értem. Sehová nem lehet bemenni, mert zárva van, ahol még soha nem volt tumultus, ahol naponta csak páran vagy pár tucatnyian fordultak meg, ellenben ahol egymás sarkát tapossák az emberek az mind nyitva van. Voltam ma egy üzletben ahol a röhögőgörcs feszegetett belülről, mert az egyes pénztárakhoz vezető sorállás fel volt festve a távolságtartás okán, de a pénztárak olyan közel vannak egymáshoz, hogy a mellettem álló sorban állóval ismeretlenként is "könyökpacsiztunk"párszor.

Na még más. Oltások helyzete. Ez a vakcinák kérdés intézése is csak arra jó, hogy akik még nem gyűlölték egymást, vagy nem eléggé, azok meggondolhassák magukat. Párszor belefutottam ma, hogy már oltják a kárpátaljai ukránokat, meg a románokat is Magyarországon, miközben ugye ... Annak ellenére, hogy a hír valódiságát nincs módomban ellenőrizni, azért megértem azokat akik ezen berágnak, felháborodnak. Mert ugye, ha szavazni be tudnak jelentkezni százan egy disznóólba, akkor a vakcináért miért ne? Én is még várom a sorom, hiába jelentkeztem időben. Karácsony után rögtön.
Ettől még nem sajnálom egy külhoni magyartól sem, akkor sem ha magyarul sem tud -bár attól azért a szemöldököm felhúzom-, és akkor sem, ha Romániából határozza meg az én pártállásom. Lehet, hogy járt már Magyarországon is, de nálunk még soha.
No mindegy. Várok tovább türelmesen a vakcinámra.

Végezetül. Mert már túl hosszú vagyok. Ha már a pártállásom. Megnyugtat a tudat, hogy szerte e nagy Kárpát-medencében él legalább egy igaz magyar aki tisztában van a pártállásommal. Ha már én nem! Mert sajnos, én úgy tudtam eddig, hogy pártállásom nincs, pártszimpátiám meg már elég rég elfogyott. Pártkötődésem sincs. Ha esetleg elindulnék jövőre, akkor már azon a kérdésen elvéreznék: -melyik frakcióba kíván beülni? A függetlenbe toszom alássan!
A pártszimpátiám egy ponton fix. A nem szimpatikus ponton!