Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2012. december 3., hétfő

Ne mindig ...

Ne mindig csak politika.
Tulajdonképp kétoldali heveny lefolyású "undorítisz"-ben szenvedek politikai téren. Ezért aztán úgy döntöttem, más.
Kis adalék tőlem, rólam. A legutóbbi előfordulásom alkalmával felemlegettem Leslie L. Lawrence műveit és az én vonzódásom a krimiirodalom eme remekei iránt.
Nos kérem. Lőrinc L. László, ez év december havának első napján, Kaposváron dedikálta legújabb remekét.

Naná! Még szép hogy van!
Szépen, türelmesen kiálltam a sort -pedig a sorállás nem erősségem- és immár nekem is van tőle, egy általa aláírt, névre szóló példányom. Nem dicsekszem. Csak mondom.

Ezzel a kétkötetes művel, betelt a negyedik polc is az írásaival. Összességében meghaladja a 2 méter 25 centit. Így szokták a kultúrbarbárok mérni az életműveket nem?
Kit érdekel, utána nézhet, ez hány cím és mennyi kötet?

Sajnos, az "ismeretlen" rajongója által kölcsönbe vett két könyv felkutatására tett erőfeszítéseim nem hoztak eredményt. A nyomozást ezennel lezárom. Veszteség elkönyvelve. Majd megveszem ismét. Mint ahogy idővel meglesz a hiányzó kötet is.
És ez csak a Leslie L. Lawrence néven kiadott művek hiánylistája.
A Lőrinc L. László néven írt könyvei közül is hiányzik néhány.
Van ennek jó oldala is. Egy ideig nem lesz rá gondom, hogy mit is kérjek azokra az alkalmakra, mikor én is kapok valami csekélységet? Szegény rokonságom!
Megfizettek értem és a mániámért!
De majd én is megfizetek. Hisz -ki még nem tudná- Lőrinc L. László mesekönyveket is ír, s ha most még nem is, de esztendővel már esetleg megkezdhetem azok beszerzését is, kis unokám örömére.

4 megjegyzés:

  1. Nahát, gondoltam én, hogy ilyet is tudsz írni, nem mindig csak füstölögni.
    Az unokád pedig imádni fogja a te régi mesekönyveidet is,(ha még megvannak). Az én lányom is ezeken nőtt fel, meg amit kapott a rokonságtól (azok újabbak voltak) és sokra még a mai napig emlékszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Az én mesekönyvem? Nekem nem igen volt. Az én mesekönyvem az erdő, mező, rét, patakfolyás volt. Nekem nagyanyám mesélt, igaz meséket. A fiatalságáról, a grófi szolgálatáról. Büszke volt rá míg élt, hogy a Somogytarnócán élő Sommssich családnál volt szakácsnő. Mesélt a világégésről, az elveszett szeretteiről.
      Utána meg már a Winnetou, mikor tudtam olvasni. :)
      Ellenben a gyermekeim mesekönyvei közül megvan sok.

      Törlés
    2. Nekem sem volt sok mesekönyvem! Nálam is inkább már olyanok voltak, amit én is olvastam miután megtanultam. A férjemnek viszont voltak, ráadásul olyanok, ami a lányunknak is a kedvence lett.

      Törlés
    3. És mégsem mondjuk, hogy hátrányos volt a gyermekkorunk. Így van? :)

      Törlés