Ekézünk

Nem keveset ekézünk, egyáltalán nem.
Azt nem tudom, ez mennyire magyar sajátosság, de hogy mi sokat ekézünk az biztos.
Nekem legalábbis, soknak tűnik!
Most legutóbb épp Mesterházy Attila szólította eke elé vontatónak a választókörzet felelősöket. Elvárása: "szántsák fel a választókörzetüket."
Szántsák ...


Szántáshoz meg eke kell, arról meg nekem az ekézés jutott eszembe. Most épp az.
Mert ahhoz szoktam. Mert ahhoz szoktattak. Csakhogy ... Na, a csakhogy majd a végén!
Előbb pár példa a nem is régmúltból. Meg a jelenből.
Most épp ekézzük a városvezetőket, mert milliókat vágnak zsebre, holott ... A holott azt hiszem mindenkinek tiszta. Jogos az ekézés? Jogos. Régebben is így volt? Így. Akkor is jogos volt. Lesz olyan, hogy ilyen ügyek miatt ne kelljen ekézni?
De nem is ... Rövidítek inkább. Ekézünk a jogrendszer, a bérrendszer, az oktatási, az ellátó rendszerek, a nyugdíjrendszer, a kulturális és a sport rendszerek -elsősorban a foci- miatt, a kinevezések és a leváltások miatt is, a munka hiánya miatt, de a munkáért megbecsülés hiánya miatt is, a választási rendszer miatt, a demokrácia hiányáért, a zsidózásért, a cigányozásért és még ezer és egy miatt. Ezeregy, de nem mese miatt. Azért ekézünk, mert nem mese, hanem a való. A mi kis való világunk.
Joggal ekézünk? Joggal. S régebben? Akkor is joggal.
A szomorú az, hogy akkor is, igen sok esetben ugyanezekért kellett ekézni.
Hogy hová akarok kilyukadni? Mi a csakhogy ...?
Az kérem, rendben van szántsák fel a választókörzeteket. Szántsák!
De utána jöjjön a simító is végre és egyszer már termékeny magokat hintsenek a földbe ne pedig sót! Mert ideje lenne végre művelni is azt a sokszor felekézett földet, majd betakarítani a hozadékát!
.