Nincs bocsánat!

Remélem, ez a kép sok szemet idevonz.
Nem mintha az olvasottság növelése lenne a célom. Nem. Tudom, igen sok a száma a nem olvasóknak, a képnézegetőknek.
Magasan teszek én már arra, mekkora az olvasottság! Annyi, amennyi!
Azért remélem, mert ennyi évvel a rendszerváltás után is, még oly sokszor kommunistáznak egyesek, hogy .... Felmerült bennem egy gyanú!


Mai nap is olvastam ilyesféléket, hogy aszt mondja: -ott lapult a zsebében a párttagsági, vagy: -zsebében meg ott volt a KISZ tagkönyv. A gyanúm az, igen sokan lehetnek azok, kik nemhogy azt nem tudják miről beszélnek, de még csak nem is láttak párttagsági igazolványt, avagy KISZ tagkönyvet. Ott van la! Nézd!
Megy ez a dobálás jobbról balra, balról jobbra s így tovább. Mintha kis házi verseny nyílt volna a címért: kinek van több volt kommunistája? Volt ...? Vagy most is az?
Kőbe vésett tény az, aki KISZ tag volt, az kommunista is? És ha nem? Elárulom, én is voltam tagja. Igaz, KISZ titkár nem lettem, de voltam szervező titkár, meg kultúrfelelős. Kultúra! Mert volt az is. Irodalmi színpadot vittünk. Mást is. Ott voltak a szervezetben a diáktársak, a haverok, csupa jó fej. És szartunk mi arra hogy kommunista!
Ki foglalkozott ilyesmivel? Jól éreztük magunkat egymás társaságában.
Jó,jó! Voltak néhol kötelező dolgok ... no de hol nincsenek?
Ha már ide lyukadtam ki, hogy kötelező. Mesélek egy példát. Ifjú Gárda. Az én oskolámban egy elkötelezett pedagógus volt a vezetője. Már eleve a belépésre buzdító kérdést is oly módon tette fel, ami gyanúra kellett volna okot adjon. Én elhessegettem a gyanút és nem léptem be. Sőt! Balga fejjel még valami viccesnek szánt megjegyzést is tettem, amit a tanerő mint utóbb kiderült igencsak komolyan vett. Attól kezdve az óráin nekem pokol volt az életem. Viszont az okos a más kárán tanul,s egyre többen léptek szárnyai alá. Én meg dacos voltam. Ha eme masszív tanerő nem kap egy kecsegtető ajánlatot máshonnét, akkor én hótziher hogy nem fejezem be azt az iskolát!
Na most akkor? Belépni vagy nem belépni? "Lenni vagy nem lenni?"
Mesélek egy másik példát. Nem készültem én katonának. Készült a rosseb! Csakhogy ... Csakhogy meg kellett élni és ha már meg kellett, akkor a lehető legjobban.
Első munkahelyemen egy esztendő múltán adtak 100 forint béremelést. Zokon is vettem, mert nem keveset és nem rosszul dolgoztam. A második munkahelyemen jóval többet fizettek alapbérben, csak épp a túlórákat nem. Akkor sem volt divat, most meg pláne! Melyik flegma is mondta? Aki jobban akar élni dolgozzon többet! Az apja ....!
Közvetlen környezetemből is hozhatnék példát a rengeteg túlmunkára. Rendszeresen, huzamos ideig. S túlórát soha nem fizetnek. Szinte soha, mert le van tiltva. Nincs rá keret. Meglátásom szerint, ma szinte senki nem annyit dolgozik, amennyire felvették, hanem többet. S ezt a többet lenyelik! No "mindegy".
Eme kis kitérő után visszakanyarodok.
Másfél esztendő alatt összejött nekem úgy három hónapra való csúszóm. Plusz az évi rendes szabi. Csakhogy! A sorkatonai behívót egy hónappal a bevonulás előtt küldték. Azért, mert nős voltam, volt már egy gyermekünk. Különben csak kettő hét lett volna. Kivenni nem tudtam. Mit gondoltok, kifizették? ...
No persze! Ahogy azt Móricka elképzelte!
Bennmaradtam. Pénzért. Többért mint amit előtte kaptam. Azt szoktam anno mondani, egyike voltam az ország első zsoldosainak. Két év után le akartam szerelni, de marasztaltak. Dicsekvés nélkül mondhatom, jó katona voltam, az is maradtam. Megszerettem és hivatásom lett. Ízig vérig katona lettem!
De ez egy másik sztori, addig történt ez-az. Például, és ezt akartam igazából elmesélni. Akik éltek már akkor és figyeltek, azok tudják, minden kérdőív, beadvány úgy kezdődött: neve: .., szül. hely, idő: ..., anyja neve: ..., pártállása: ... Pártállása!? Mikor beadtam a hivatásos állományba vételi kérelmem, eme negyedik kérdésen elbuktam. Úgy vágták vissza, mint a huzat! Honnét tudom? Mert a párttitkár megmondta.
Van kérdés? .... Nyilván ....
Aki ezt nem tudja megemészteni, az többet ne olvasson és iratkozzon le innét!
Bizony! Akkor így mentek a dolgok. Bizonyos dolgokat elvártak, kértek és meg kellett tenni vagy ... vagy nem volt tovább. Nem volt retorzió. Egyáltalán nem. Az mese!
Csak, nem volt tovább!
Amúgy meg, akinek a meggyőződése is húzott abba az irányba? Akkor mi van? Hány liter víz folyt már le azóta a Dunán? Azóta igen-igen sokan megváltozhattak, megváltoztak, kinyílt a szemük, az értelmük, megokosodtak, vagy ... nem mindegy? Megváltoztak! Másként látnak!
Nyilván, a bűnt is elkövetőkről most nem beszélek. Az más lap!
De amúgy! Itt nincs bocsánat? Azért nincs irgalom, mert anno egy kis piros könyv lapult a zsebében, vagy az apjáéban? Azért van, hogy most "piros hasúak" lapulnak ott?
Mit lapulnak? Milliószámú tűnik el naponta!
A kis sárga , a kis zöld, a kis fekete, a kis ... könyvecskék mögé!
Hagyjuk már a múlt eme lényegtelen részét! Itt van nekünk a valóság!
Azért kommunistáznak oly bőszen, hogy ezt a valóságot fedjék el! A hajdan volt piros könyvecskékkel akarják letakarni a saját .... Nem látom különbnek!