Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2013. február 28., csütörtök

A szállítóktól

Bocsánat a késedelmes kézbesítésért!
Enyém a vétek, a "beszállítók" pontosak voltak. Jól olvastátok, beszállítók. Mint rendesen, most sem tőlem származnak a humormorzsák.
Komoly beszállítói kör áll a vigyor mögött és mellettem. Szerencsére!
Szerencsére, mert amúgy ...... brrr!

Manapság már nem áll a régi mondás:
-azért akar az ember tájékozott lenni, hogy ne halljon meg hülyén! ......... Most pont amiatt lesz az! A hallottak miatt.
Ne, ne! Ne mondja nekem senki, hogy ne nézzek televíziót. Kinyitom a postaládát és "rám veti magát" egy szórólap, bármerre is indulok, szembejön egy óriásplakát, ..... Elég!
Csapó! Új jelenet! Vicc!

Idősebb házaspár napozik a tengerparton, az asszony elindul a víz felé, majd odaszól a férjének:
- Gyere, Géza, feküdj a hullámra!
- Na neeeee! Még élve se kívánlak...

- Festőművész a feleségéhez . . .
- Drágám, milyenek az új képeim?!
- Szarok!
- Jó, ha majd végeztél, elmondod?!

Jön egy nő a dokihoz, kékre - zöldre verve, a doki felkiált:
- Istenem! Mi történt magával?
A nő mondja:
- Akárhányszor hazajön az uram részegen, annyiszor megver.
- Hm -mondja az orvos- tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert. Ezután, amikor hazajön az ura részegen, vegyen egy csésze kamillateát, és öblítse a torkát, alaposon öblítse...
2 hét múlva jön ugyanaz a nő a dokihoz, kisimulva, kivirágzóan néz ki, és megköszöni a csodaszert az orvosnak.
- Doktor Úr, csodálatos amit javasolt! Képzelje el, jön az uram holt részegen, én meg öblítem, csak öblítem a torkom, ő meg nem bánt engem.....
- No látja, egyszerűen csak kussolni kell....

S most, legyen zárásként az egyik kedvencem. Ez most kivételesen nem a szállítóktól.
Tőlem.

- Doktor Úr! ...... Azt hiszem feledékeny vagyok.
- Mióta?
- .............. Mit mióta?

Azért is az egyik kedvencem, mert egy alkalommal elmeséltem az asztaltársaságnak ebédnél. Úgy esett a csattanó, hogy az egyik kolléga pont behörpölte a kanálnyi levesét és azzal a lendülettel szanaszét is röhögte.
A látvány ...
Nyilván, a szomszéd asztaloknál is dőltek a röhögéstől. Pedig nem is kérték a viccet!

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ennek szívből örülök. Egészségedre váljék! :)

      Törlés
  2. Nagyon :))) főleg a festőművész házaspár! A torokfájásomról is elfeledkeztem a röhögéstől, köszi. Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy húron röhögünk. Nekem is az tetszett a legjobban. :)
      Mihamarább gyógyulj ki!

      Törlés