Az a nagy helyzet, hogy van egy pár, már szinte antiknak számító tintahalam. Szépek, mívesek. Nem közönséges tintahalak. Egyáltalán nem!
Természetesen az enyémek is képesek változtatni a színeiket, akár a kaméleon. Sőt!
Még bonyolultabb módon. Nagyon gyorsan, látványosan tudják változtatni a színek mellett a mintázatot is. Lehet velük villogni!
Azaz csak lehetett! Ettől van a helyzet!
Nem teljesen egyformák. Az egyik elöltöltős ,a másik meg patronos.
Ezzel okozták nekem most a helyzetet.
Úgy adódott, egy ideig nem velük villogtam, így az elöltöltős beszáradt. S bár kimostam alaposan szegényem, de nincs már hozzá tintám. Gyári nincs. Ezekkel a vegyi úton előállított tintákkal meg nem merem feltölteni.
A patronos meg ugyan nem száradt be, de mivel kiürült, nem találok hozzá patront.
Ez már második generációs tintahal, így a patronja nem tölthető, komplett kell cserélni. Leginkább gyárira! Bár úgy hallottam, létezik utángyártott patron, de azokban is a tinta eredeti kell legyen.
Sürgősen szükségem lenne tintára is, meg patronra is!
Felvettem a kapcsolatot a nagy konyhaművésszel, de Gordon James Ramsay sem tudott segíteni. Neki ugyan van raktáron -csak tinta, patronost nem használ-, de mivel konyhai felhasználásra, ezért az a tinta tartalmaz adalékokat. Ezek hatását a halakra pedig senki nem tesztelte. Nem szeretnék kockáztatni! Mihez kezdek, ha károsodnak? Ne adja, de rosszabb esetben véglegesen is, például ha korrodálnak valamelyik adalék miatt!
Azt már ne!
Azzal a kéréssel fordulok hát a nagy nyilvánossághoz: kinek lenne elfekvőben, vagy feleslegben, tintahalhoz való gyári utántöltő tintája, pláne ha patronos kiszerelésben, jelentkezzen, átvenném!
Nagyon szeretném feltölteni és beüzemelni mindegyiket. Leginkább érzelmi szál!
Nahát, ebben, nem tudok segíteni. Eddig sejtelmem sem volt a tintahalról közelebbi formátumban, de éppen tegnap ábrándultam ki belőlük. A sógorom Vietnámiakat szállított Pestről a közeli városba, és amíg azok el voltak foglalva magukkal, beugrott hozzánk pár órára. Megvacsoráztunk, azután elővett valamit, nevezetesen ezt a halat, szárított formában. Olyan volt, mint valami enyhén sárgás papír, de én még életemben olyan büdöset nem éreztem. Mondta, hogy kóstoljam meg, én meg azt válaszoltam, hogy: „nincs nálad fegyver, mert ha igen, inkább lőjj agyon most, de én ezt a számba nem veszem.” A többiek is így voltak vele, ő viszont békésen rágcsálta, csipegette. Ennyit a tintahalról, meg az én közvetlen tapasztalatomról.
VálaszTörlésViszont azon elgondolkodtam, hogy a „kerekeink” valahogy összeakadtak gondolatban, mert valahol mindig akad közös pont. Most a tintahal, én tegnap „találkoztam” vele először, Te meg épp erről írtál. Még merje valaki állítani, hogy nincsenek véletlenek.
Amúgy meg milyen az a patronos tintahal? Vagy túl butát kérdezek?
Szárítva? Úgy még nem találkoztam vele.
TörlésLehet (lehetett?) kapni natúr tintahal húst, sós lében, az nem büdös és nem is rossz. Kicsit szívós a húsa, de jó. Azonkívül darálva halfasírozottként is megállja a helyét.
Meglehet, egy irányba forog néhanap. :)
A patronos? Hát az afféle, mint ez itt:
http://mjozsef.blogspot.hu/2012/02/farkasordito.html
Nagyapám megkérdezné ha még élne: -Mi van gyerek? Megcsípett a légy? A "hülye" légy? Vigyázni kell velem, mert néha ... :)
Megértettem. A patronos tintahal olyan, mint amikor:"olyan hideg van, hogy a farkas, derékban törik a kanyarban!"
TörlésHát most valóban "néhanap" van, mert elmentem a poén mellett. Örülj, hogy szárítva nem találkoztál vele, mert azóta folyton szellőztetek, mégis érzem a szagát. Az ilyenre mondják: örökké tartó élmény.
Olyasmi. :) Rá se ránts! Nem vagy egyedül. Én is mentem már el mellette nem is egyszer. Meg aztán az is igaz, ritkán művelem az effajta poénkodást ami a szövegkörnyezetbe ágyazás miatt inkább átverés. Élőszóban még jobb amikor megcsíp a légy, mert halálos komolysággal tudok előadni efféléket, néha még súlyosabbakat is.
TörlésMint a pálpusztai. Volt anno egy termék aminek sportsajt volt a neve. Talán emlékszel rá. Hasonlatos volt a csomagolása a pálpusztaihoz. Na, egyszer összekevertem. Sportsajt helyett vittem haza pálpusztait. Mindjárt hármat! Jól bevacsoráztunk nagy vihorászás és nyitott ablakok mellett. :)
Hát én ezt a poént, agyoncsaptam. A szó szoros értelmében úgy benyeltem, mint egy nyeretlen kétéves. Pedig erősen törtem a fejem, mielőtt írtam, hogy ez talán egy "svédcsavar" lesz.
TörlésA pálpusztai is olyan, mint a ..., na, nem ragozom, de pl. azt sem enném meg a világ minden kincséért sem. Őszinte elismerésem annak, aki megteszi. Ha a szaga, (mert szerintem ez nem illat), felér az égig, milyen lehet az íze?
:) Majd legközelebb vigyázol! De azt ne kérdezd meg, hogy mikor lesz legközelebb, mert nem tudom. Egészen váratlanul szokott jönni a belső motoszkálás és egyszer csak, kibújik a kisördög. :)
TörlésOlyan. :) Van egy mondás: -" a szar is ehető, csak ne legyen benne hajszál, mert az undorító!" (Gondolom, a szart nem szó szerint kell érteni, csak a minőségre.)
Nos, a szaga irtózatos tud lenni, de el kell -már aki tud- vonatkoztatni ettől, s meg kell mondjam, nincs rossz íze. Az elvonatkoztatáshoz hasznos egy orrcsipesz. Megkönnyíti! :)
Jobban figyelek, ígérem:)
TörlésMég orrcsipesszel sem próbálnám ki, vannak dolgok, melyek meghaladják az elfogadóképességemet(: