Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2015. augusztus 6., csütörtök

A 70.

Volt időm egész nap.
A sors kegyelméből, most jobban ráérek mint amire igényt tartanék. Így aztán olvasgatok, nézegetek, hallgatok ... sokfelé elkattintok.
Hmm! Hmm!
Meglepően kevés helyen akadtam Hirosimára és Nagaszakira. A 70 esztendeje történtekre.

Pedig hát ... volna miről s volna kikről beszélni, megemlékezni.
Hisz máig tán a második világháború egyik legtöbbet vitatott kérdése maradt a bevetésről szóló döntés.
Nos, ezen vitázzanak a szakértők.
De a szükségesség kérdése ennyi év után már csak legfeljebb jó vitatéma, viszont semmit nem változtat a megtörténteken, az áldozatok számán, az örök nyomokon!
Egy a lényeg, amit ma olvastam valahol: "A japánok többsége se Pearl Harbort, se Hirosimát nem akar újra." Nagyon remélem más népek sem!
Csak ahhoz, hogy ez a nagyon remélem mindenütt keringjen, ahhoz tán a hetven éve történteknek is több helyütt kellene keringeni. Nos, én ennyit tehettem a keringéshez!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése