Átnéztem a fotóarchívumom. Meglepődtem.
Életemben sokkal több alkalommal voltam Budapesten mint moziban ... és a Lánchídról csak pár fotóm van.
Szándékosan nem dátumoztam, 2004-2008 közti. 2008 óta sajnos nem fotóztam.
Nem, mert annyira természetes, hogy ott van. Csak elmentem mellette és megcsodáltam. ... Része az életünknek.Annak is aki Budapesti, annak is aki nem.
Az országunk, a hazánk része. De nem csak része, egyik ismert szimbóluma.
Ha Magyarországon született állampolgárnak Budapestet említik, hát nem igaz, hogy nem jut eszébe a Lánchíd is. ... Más is, több más is eszébe jut, de a Lánchíd is bizonyosan.
És nem csak azoknak akik Magyarországon születtek, éltek, élnek. Másoknak is, külhoniaknak, külföldieknek. ... A lánchíd volt (1849), van (1949) és lesz (?)!
A legrégibb és legszebb hidunk ami összeköti Pestet és Budát.
És most, lassan már a gyalogosok nem sétálhatnak át rajta, mert a kicsinyes pitiáner bosszú sétatere lett. A fém korrodálódásának és a politikai erkölcs erodálódásának még álló szimbóluma. Szégyen ez a kormányzati kicsinyesség, rövidlátás.
A hídnak állnia kell! Rendbe kell tenni!
De annak nem az a módja, hogy adakozásokból újra kifizetjük, Nem az! Rendet kell tenni, tetetni a fejekben. Mindenkiében.
A Lánchíd 2022-ig nem fog a Dunába roskadni. Legkésőbb akkor el lehet mondani, hogy mi lett volna a dolga egy felelősen gondolkodó kormánynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése