Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2020. június 12., péntek

Várostrom (végóra)

2020.06.11. Kaposvár

Ez a várunk is elesett. Reggel érkezett az ostromlók serege és pillanatok alatt körülzárták a már eléggé rogyadozó és megviselt erősséget.
Nem ez volt a vár első ostroma, sok rontást megért, sokszor megszállták, de eddig tartotta magát. Tartotta magát ha néha meg is kellett erősíteni falait, tornyát.
Mostanra azonban már állaga annyira megromlott, hogy elérkezett a végóra. Az ostromlók megszállták, tornyáról leverték a sipkát, majd ledöntötték, falait megrontották, alapjait kiforgatták.
Mostanra ennyi maradt belőle. Ez sem lesz itt sokáig.
Fénykorából meg, úgy tűnik, hogy egy fotóm sem maradt amit most becsatolhatnék.
Nagy kár. Igazából azt sem tudom, hogy hány évet élt meg? Talán majd megmondja valaki. Talán valaki egy fotóval is szolgál és akkor kiegészítem ezt a kis megemlékezést.
A Pipacs vár nincs többé!
Lesz helyette más. Azt nem tudom, hogy vár, hogy fa, hogy műanyag, vagy mi? De lesz. Megkérdeztem. Már megrendelték a vár helyére az utódot, de többet a bontók nem tudtak. Az nem dolguk, emezt meg becsületesen elvégezték. De tényleg úgy! Gyorsan lebontották, kocsira tették a maradványokat és a területet is rendezték.
A beton maradt a vasakkal, de az más "tészta".
Így van ez jól. A vár megszolgálta az idejét, javítása már nem volt gazdaságos, megléte már veszélyeket is hordott magában, hát mennie kellett.
Megszoktuk az évtizedek alatt, hát egy darabig hiányozni fog. Majd megszokjuk azt is ami lesz a helyén és a Pipacs vár lassan az emlékezet ködébe merül.

Ui.: Kiegészítés.

No persze amikor lottóztam akkor soha nem volt ekkora szerencsém, hogy mindjárt a húzás elején jöttek a számaim ...
Hála Imhotepnek! Vannak még jó szándékú, segítőkész emberek jó emlékezettel és ráadásul figyelnek is.
Köszönöm szépen a fotót és az információt Baksa Zsuzsannának! Így kerek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése