Ez gáz!

Újabban úgy vagyok én ezzel a politizálással, hogy olvasom a dolgokat sokfelé, meg közben olvasom mellé a reakciókat, hozzászólásokat és ..... És azt veszem észre, jéééé ezt már ismerem! Merthogy vagdalkozunk, mint Don Quijote a szélmalom lapátjai felé, de úgy is mondhatnám körözgetünk a dolgok mentén mint a szarógalamb. Mindig csak ugyanaz a duma és általában ugyanazok is a megmondói. Eredménye? Eredményük? .... Biztosan van, csak nem látom.

Olyan ez mint az aktfotó. Szép,szép, meg művészi értéke is ugye ..... csak épp nem eléggé kézzelfogható!

Homokozó

Elismerem. Kissé túlzásba estek a fiúk!
Mondtam a havernak, szóljon a többieknek is, ha felénk jár valamelyikük, hát hozzon egy "billencs" homokot és ha épp nem vagyok odahaza, borítsa le a kapu elé, oszt majd betalicskázom.
Szólt. Mindegyiknek.
Erre aztán mi lett? Mindegyikük járt felénk!
Mindig is mondtam, jó gyerekek, jó kollégák! Arany szívük van, lehet rájuk számítani bármiben, bármikor. Csak azt nem vettem számításba, hogy ezt mindegyik be is akarja bizonyítani s ezért aztán nem beszélnek össze.
Nem baj! Holnapra meghívtam mindegyiket egy sörre. Hozzánk! Vettem öt talicskát, meg lapátokat hozzá!
Aki nem hiszi, járjon utánam!

Reklám vagy amit akarok.

Azt vettem észre, hogy újabban közlekedési táblákon is megjelennek reklámjellegűnek mondható matricák. A krix-krax most nem számít, az sima rongálás. Ugyan nem tudom mennyire hatásos dolog ez mint reklám, mert én sem vezetés közben olvastam le. Elsuhanva az úton meglehetősen nehézkes olvasni és értelmezni az apró matricákat. Gondoltam jó téma lesz ez is politizálás helyett.

Furcsa vonzalom

Ó mond, ó mond, ó mond miért?
Miért e furcsa, e szokatlan vonzalom?
Miért pont belé ....?

Hisz oly rideg, oly kőszívű, s bár oly fennen hordja orrát, mégis
....... oly kiégett!

Furcsa, szokatlan s főleg egyoldalú e vonzalom.
Vagy tán nem is, s nem is kiégett ...? Nem megdönthetetlen ...
Óh villámló szerelem .... kiverted nála a biztosítékot?
Ah egek ... akár megrázó egy élmény is lehetett az első csók!

Őrület ez a világ, őrület! .... Ki tudja már ....belefér, beleférsz?

Talányos

A természet az -nem az ember-, aki tud olyan dolgokat produkálni, ami mélyen elgondolkodtató, talányos, csodálatra méltó, ókor rejtélyes és még sorolhatnám a jelzőket.
Mint az a kis fenyő, ott a folyóparton. Alig hittem és erősen rácsodálkoztam mikor megláttam. Alig hittem, mert rejtélyes és elgondolkodtató az odakerülés módja és csodálatra méltó a természet találékonysága, no meg a kis fa életereje. A víz ragadta tán el valahonnét és ültette le ide, avagy egy emberi kéz által kivetett kis facsemete amit a folyó idáig hurcolt s itt megszánt? Talán fenyőként kezdte életét, majd kis gyökeres karácsonyfa lett, aztán szemétre került, onnét az ár elragadta, majd életét mégis megkímélve a partra ültette?

Nincs jobb? Vigadjunk!

Elhagyatott, lakatlan, pusztuló és enyészetre ítélt ház! Kiöregedett, ezért hát a viharban kidőlt, majd felhasogatott óriás! Szomorú látvány. Mi kell hát? Ellensúlyozni. Én nem tudom mással, csak pár tréfával az egyik szállítótól.
Az pusztán a véletlen műve, hogy mikor a kép készült, a hátam mögött egy templom magasodott és hogy az első viccben egy gyóntatófülke is szerephez jut. Mint mondám, a véletlen műve!

Kis vigyor ...

Kis vigyor kell, mert telve a cipőm az idővel ... Minden olvasatában. Mert most ideje vagyon a gyűlölködésnek és ideje vagyon az esőnek.
Ez utóbbi különösen klafa, mert majd árvizek lesznek belőle, abból meg újabb gyűlölködés.
Lassan már "remegő kézzel" nyitok meg egy cikket, vagy ütök fel egy újságot, vagy hangolok egy rádióadóra, avagy állok le beszélgetni. Mert mindenünnen csak a fröcsögés jő. A gyűlölet!