Hogy is van az, hogy a bűnösnek van személyiségi joga, a bűnös maradhat arctalan, az áldozaton meg rúgtok még egyet? Arcával, fájdalmával!
Tőle is kérdeztétek, hogy hozzájárul-e?
Mikor minden anyai fájdalma, minden vesztesége az arcára ül, elméje bomlik a lelke kínjától, üvölt és folyik arcán a fájdalma könnye, hát ti beletoljátok a képébe a kamerát és világgá sugározzátok!
Csúnyábban is meg tudtam volna fogalmazni a címet, szívem szerint úgy is tettem volna, de erőszakot tettem magamon. Nem volt könnyű.
Sajnos megint a lelki nyomoroncokkal kell foglalkoznom. Nem én tehetek róla. Ők. Ők tehetnek róla, mert nem ismernek sem Istent sem embert ha a a szenzációvadászatról van szó. Ócska média hiénák!
Én mindent megértek. Megértem, hogy nyílt a tárgyalás, hogy sajtó nyilvános, hogy be kell róla számolni, hogy kiemelt hír, hogy ... mindent megértek. Ezt az egyet nem!
Talán már az egész ország ismeri Csengét és szörnyű halálát. Most, hogy ítélet született, már az is ismeri akit eddig elkerült. Most lett igazán hír, most az ítélettel.
Azt is megértem, ennek az ítéletnek tényleg van hírértéke.
De azt, ahogy a szenzációvadászok a szerencsétlen áldozat anyját kivetítették, azt nem értem meg. Ha már fel kellett venni, le kellett adni, akkor az ő arcát miért nem kellett kitakarni? Az áldozatoknak nincs joga? Ők csak egy hír?
Egyetértek. Megértem a bírónőt is - "köti a Jog" - de így?! Még ő utasítja rendre az édesanyát? Hogy? Neki - a bírónőnek - nincs gyereke? Tudom, hogy be kell tartani a tárgyalóterembe bizonyos szabályokat, de attól nagyobb gyötrelem nincs egy édesanya számára, hogy elveszti a gyermekét - ráadásul ilyen körülmények között.
VálaszTörlésÍgy igaz! Néha az empátia felül kell írja a szabálykönyvet.
Törlés