Csak úgy mondom. Csapongok. Van ugye a legnagyobb közösségi oldalon, a frászkukkon, az a kicsi fehér ablak, ahol nekiszegzik a kérdést a tagnak: Mi jár a fejedben, ...?
Hát a migrén! ... Nem ám! Csak szorít a glória.
Az megvan, hogy: - na mi van a markomban? Na mi? ...???... Hát görcs!
Ok. A "kéjes" felvezetés megvolt. Jöhet a téma.
Mi jár a fejemben? ... Nos kérem az, most, hogy a csupa-csupa "jóindulattal" megvert, mélyen keresztény és erkölcsös népek, végre kimásztak Zséda miniszoknyája alól, azonnal rárepültek Nagy Alexandra ájulására.
Kiknek nincs meg a téma, mert nem ezen témázgatnak, elmondom röviden az előzményeket. Zséda fellépett egy rendezvényen egy szexi miniben, a szoknya anyagából készült aláöltözőben és a kameraman igyekezett alámászni. Sikerrel.
A vágó is tettestárs lehetett. Ezen a mélyen erkölcstelen villantáson aztán, tömegek borultak ki. Mit kapott szegény Zséda!
De mert minden csoda csak háromnapos, és jött Alexandra az ájulással, Zséda megmenekült. Alexandra a Konyhafőnök felvételén -amivel aztán népszerűsítik a leendő műsort a beharangozóban- ájult el. Hű, hogy ő is mit kapott! Drága jó szülém!
Ja! Alexandra a Barátok közt Alíza. ... Tudom én! Azt senki nem nézi az országban.
Azért vagyok ennyire részletes.
Van egy iszonyatosan rossz hírem az Alexandrát szapulókhoz.
Azért ájult el, mert elvágta az ujját. Bocsánat! Ujjait. De tényleg. Képzeljétek el, hogy még a Barátok köztben is úgy játszott, hogy a bal kezének középső és gyűrűs ujja, az első ujjperctől majd az ujjak tövéig, be vannak kötve.
Tudom, hogy senki nem nézi ezt a népbutító szappanoperát, én meg ilyen fantasztikus megfigyelő vagyok. Nem csak Zséda szoknyája alá látok be, de Alexandra ujjait is látom.
Szóval ennyit a "megrendezett ájulásról" és a csúnyábbakról.
Mert ugye, mi egy olyan nemzet vagyunk, ahol az állampolgárok mindenhez -a jobbak mindenhez is- értenek. A focitól kezdve, a koncertszervezésen át, a színművészetig. Szinte mindenki meg tud ítélni bárkit! A foglalkozását, a viselkedését, a megjelenését ...
És mellesleg nyomasztóan terheltek vagyunk, túlcsordul bennünk a "jóindulat". Igazi empatikus nemzet a magyar! Az bizony! ... "Csak ne dudálj rám, ha elbaszok valamit, mert lefékezlek, leszorítalak és kidöntöm a beled. Ott a helyszínen."
Mégis mit képzelsz? Mi vagy te? Normális?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése