Bajtársiasság

Ott voltam legutóbb a Kaposváron -Árok Kornél mellett- szervezett szimpátia demonstráción.
Nem szoktam reklámozni, merre járok s hol fordulok meg, most kivételt tettem és oka van.
Oka egy írás, ami a bajtársiasságról szól.
Nem tudtam az írást nem összekapcsolni a demonstrációval, .... meg egyebekkel.

A bejegyzés írója újfent a bajtársiasság szellemében próbálta felrázni azokat, kiket fel kellene. Sajnálom szegényt, de irigylem is kicsit. Mert vannak még illúziói.
Nekem régóta nincsenek.
Ez a demonstráció sem hozta vissza. Voltunk vagy háromszázan. Árok Kornél neve is csak ennyi embert mozgatott meg. Egy olyan városban, ahol mindig is voltak honvédkaszárnyák, voltak rendőrkapitányságok, tűzoltólaktanya, büntetés végrehajtási intézmény, hadkiegészítő. Meg van is! És akkor szóba sem hoztam a karnyújtásnyira lévő volt vagy meglévő fegyvereseket. Én azt mondom ezrével vannak a nyugállományúak a városban és a környező falvakban. Ezrével! Csak hát ....
Nem általánosítok, mert nem szeretem és nincs is jogom, de azért mondanék én pár tapasztaláson alapuló észrevételt. Most mondom,mert most már fix x a nyugdíj elvétele és megadóztatása. A demonstráció napján is az volt! Ezreket, tízezreket buktak -forintban- a haza szolgálatáért nagyon sokan. És ez csak a pénz része!
Engem annál is jobban dühít és sért a bánásmód, az erkölcsi kártétel!

Van akiket nem! Vannak akik csak az anyagi részét nézik és azt mondják: "-egye bassza, de ezután legalább békén hagynak." Nem biztos!
Mások azt mondják: "-tőlem nem vettek el, vagy csak keveset, mert én még rosszabb kondíciókkal mentem el, de legalább lehúzták azokat akik jó időpontban tudtak elmenni." Nem viccelek! Vannak ilyen vélemények. Mert teszem azt hogy jön ahhoz egy százados hogy magasabb legyen a nyugdíja mint .... Magyar mentalitás.
Megint sokak padig szarnak az egészre, mert korban nem estek bele az elvonásba.
Ők azok, kik már betöltötték az 57. életévüket.
Sokan vannak, nagyon sokan a tájékozatlanok. Nem tudom ők mit olvasnak, mit hallgatnak, hol élnek ....? De adott esetben egy beszélgetés során elképesztő a tájékozatlanságuk és ennél fogva a naivitásuk is. Már akinél arról van szó! Mert van akinél csak az érdektelenségről, a sértődöttségről, a nemtörődömségről, lustaságról és még sorolhatnám. Lényeg az, hogy munkál a lelkében valami, ami miatt nem vállalja fel a közösséget és nem emeli fel sem a szavát, sem a valagát.

Nem mondom meg, mennyi volt kollégával találkoztam a demonstráción mert ég a pofám!
Pedig állíthatom -és állítom is, mert nettó 25 évet rántottam le ebben a helyőrségben-, nagyon sokakat ismerek. Sokakat a katonák közül is és máshonnét is.
Bajtársiasság? Az nincs! Úgy látom nincs. Pontosabban mondva összezsugorodott. Nagyon összezsugorodott. Nehogy azt higgye bárki is, hogy a sértettség beszél belőlem. Nem. Eddig is sejtettem hogy nincs. Csak hát más sejteni és megint más megtapasztalni. Más sima nyugalmi időben és megint más ha súlya van a dolognak ami miatt az összefogást várná el az ember. Ahhoz túl kevesen voltak ott a demonstráció helyszínén és azok közül is alig az ismerős, hogy én mást mondhatnék mint ......
Ne beszéljünk arról ami nincs! Viszont ne is csodálkozzunk akkor azon, ami meg van!