Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2014. január 22., szerda

Agyilag zokni

A népszótár szerint, az agyilag zokni jelentése: hülye. Akkor azt kell mondjam agyilag zoknit kapok a zokniktól, magyarán hülyét kapok tőlük. Meg leginkább attól a kérdéstől: mitől lesz az emberiség zoknigyártó része annyira balfasz, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő és bejáratott műveletet mint a zoknigyártás, notóriusan elbasz?
Igen, javíthatatlanul! Mert ezeket a zoknikat már nem érdemes javítani.
Hogy miért nem? Azért nem, mert javítani azt érdemes ami anyagból van. Ezek a zoknik ... Na menjünk a mélyére!
Akadémiai székfoglaló következik zokniügyben, természetesen erősen kivonatolva.

Először is szükségesnek tartom leszögezni, hogy a zoknikat nem az utcán veszem, azoktól a személyektől kik romának látszanak és magukat románnak vallják, valójában tényleg romák ámde zömében magyar állampolgárok és szabadon művelik a szabadkereskedelmet. Egyszóval, a lábtyűm nem tőlük van! Bár van sztorim!
Egy alkalommal becserkészett egy ilyen egzotikus kinézetű fazon az egyik áruházlánc parkolójában és erősen erőltette a direkt marketinget. Háromszázért kínálta a portékát és mindegyre lóbálta a szemem előtt az ötös köteget. Kissé leengedtem az ablakot és megkértem ne zavarja a kilátást, nem akarok zoknit venni, csak tátom a pofámat!
Ő meg nem fogta be az övét! Lement 250-re, majd kis idő múltán kétszázra. Mivel kezdett idegesíteni, gondoltam üsse kő -inkább mint én- veszek egy köteget. Elvettem a köteget és kiadtam neki kétszáz forintot. Ekkora merevedést nem mostanában láttam!
Az egész faszi megmerevedett! Oszt kiderült mégsem adja kétszázért, illetve igen, de darabját. Úgy húzott el a zoknijaival mint a villám, nekem meg megmaradt a kocsimosó érmém, nyugodtan bámészkodhattam és közben szétröhögtem az agyam.

Szóval zoknik. Sokféle van. Néhányat kiemelek a teljesség igénye nélkül.
- Kedvencem a lépen látható típus. Felveszem, elcsámpázok a dolgom után s mikor hazatérvén lerúgom a western csizmát hát kilóg az ujjam. Mikor melyik.
- Ennek a javított változata az, amikor örömmel látom hogy egy ujjam sem látom, ámde néhány lépés a parkettán ... Ott a lyuk! Sarok alatt.
- Csípem nagyon azt a gyártmányt is, amelyiket a csomagolásából frissiben veszem ki, majd fel s ahogy húzom hallom ám ...! Apró kis pattanó hangok. Szakadnak el a gumírozott szálacskák s onnét kezdve lötyög a lábszáramon mint tehénen a gatya.
- Csodás egy szerkezet az is, amelyik olyan, hogy minden lépésnél érzem az önálló életét. Szép komótosan kúszik be a talpam alá s szépen elkúszik lábfejig.
- Ennek is van egy továbbfejlesztett típusa, az amelyik nem bemászik a talp alá, hanem szisztematikus tekergéssel körbefordul a lábamon. Lábbeli le, és imádom a látványt, a zokni sarokrésze van a lábfejemen felül!
- Az a fajta, amelyiknek a szára lyukad ki, oldalt ahol a legkisebb az igénybevétele, az nekem maga a csoda! Azt az anyagot vajon hogy fejlesztették ki?
- Remek viselet az a lábtyű is, amelyiknek a orr részét valami különleges spagócával varrhatták a fejhez, merthogy néhány kilométer alatt feltöri az ujjakat felül.
- Aztán mesélhetnék arról a különleges anyagról, amikor a zokniból egy háló marad meg. A háló lyukacsaiból egyszerűen kikopik a zokni. De ez a háló viszonylag stabil! Viszonylag. Ha viszont kilyukad, akkor meg vág. Merthogy a lyukon bújik ki a lábujj s szorul rá a viszonylag strapabíró madzag.
- Van még más is, meg fentiek keveréke tetszőleges összeállításban.

Hol lehet normális zoknit venni? Bár ennek is van előnye. Nem kell mosni őket.
Felveszem. Hordom. Leveszem. Kuka!
Azok is kukulnának meg kik gyártják és forgalmazzák ezeket a szarokat.
Ezekben még bankot sem lehetne rabolni, mert egészen váratlanul lyukadna ki és ott ahol épp nem kellene és akkor amikor épp nem kellene. Ahogy a lábon!

S hogy miért zoknizok itt ennyit? Mert büdös a politika! Sokkal büdösebb mint a lábtyűm.

5 megjegyzés:

  1. Jó kis eszmefuttatás ez zokni ügyben. Sóhajtok is egy nagyot: bárcsak a zokni lenne az egyetlen! De nem, még annyi testvére van, hasonló csodás tulajdonságokkal megáldva.
    Azért jó volt olvasni, a stílus miatt, nem múltad alul magadat humorilag!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van bíz! Például az atléta. Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  2. Nekem az tűnt fel, hogy pirosra lakkoztad a körmödet. Persze amint ránagyítottam, kiderült az igaz is.
    Zokni ügyben nekem most nagy szerencsém vala. A Zsarnai piacon (Miskolcz) vettem pár csomag igazi török pamutzoknit. Még Markoséik is megnyalnák az ujjukat utána!
    Alaktalan, és seszínű, de nincs benne műszál, és mindegy a szabása, mert nem látszik.
    A legfontosabb: Eddig még egy sem lyukadt ki.
    Bibiiiii. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát! Pedig előtte lemostam. Ha ezt tudom előbb! Elmentem volna vasárnap Miskolcig. Nem baj ha alaktalan. Jobban passzolna a lábamra. :)

      Törlés
  3. A zoknikat pedig nagyon szeretem, minél színesebb és vidámabb, annál jobb. Azt gondolom, hogy néha megéri egy kicsit több pénzt költeni, de a zokni sokáig szolgál majd.

    VálaszTörlés