Agyilag zokni

A népszótár szerint, az agyilag zokni jelentése: hülye. Akkor azt kell mondjam agyilag zoknit kapok a zokniktól, magyarán hülyét kapok tőlük. Meg leginkább attól a kérdéstől: mitől lesz az emberiség zoknigyártó része annyira balfasz, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő és bejáratott műveletet mint a zoknigyártás, notóriusan elbasz?
Igen, javíthatatlanul! Mert ezeket a zoknikat már nem érdemes javítani.
Hogy miért nem? Azért nem, mert javítani azt érdemes ami anyagból van. Ezek a zoknik ... Na menjünk a mélyére!
Akadémiai székfoglaló következik zokniügyben, természetesen erősen kivonatolva.

Először is szükségesnek tartom leszögezni, hogy a zoknikat nem az utcán veszem, azoktól a személyektől kik romának látszanak és magukat románnak vallják, valójában tényleg romák ámde zömében magyar állampolgárok és szabadon művelik a szabadkereskedelmet. Egyszóval, a lábtyűm nem tőlük van! Bár van sztorim!
Egy alkalommal becserkészett egy ilyen egzotikus kinézetű fazon az egyik áruházlánc parkolójában és erősen erőltette a direkt marketinget. Háromszázért kínálta a portékát és mindegyre lóbálta a szemem előtt az ötös köteget. Kissé leengedtem az ablakot és megkértem ne zavarja a kilátást, nem akarok zoknit venni, csak tátom a pofámat!
Ő meg nem fogta be az övét! Lement 250-re, majd kis idő múltán kétszázra. Mivel kezdett idegesíteni, gondoltam üsse kő -inkább mint én- veszek egy köteget. Elvettem a köteget és kiadtam neki kétszáz forintot. Ekkora merevedést nem mostanában láttam!
Az egész faszi megmerevedett! Oszt kiderült mégsem adja kétszázért, illetve igen, de darabját. Úgy húzott el a zoknijaival mint a villám, nekem meg megmaradt a kocsimosó érmém, nyugodtan bámészkodhattam és közben szétröhögtem az agyam.

Szóval zoknik. Sokféle van. Néhányat kiemelek a teljesség igénye nélkül.
- Kedvencem a lépen látható típus. Felveszem, elcsámpázok a dolgom után s mikor hazatérvén lerúgom a western csizmát hát kilóg az ujjam. Mikor melyik.
- Ennek a javított változata az, amikor örömmel látom hogy egy ujjam sem látom, ámde néhány lépés a parkettán ... Ott a lyuk! Sarok alatt.
- Csípem nagyon azt a gyártmányt is, amelyiket a csomagolásából frissiben veszem ki, majd fel s ahogy húzom hallom ám ...! Apró kis pattanó hangok. Szakadnak el a gumírozott szálacskák s onnét kezdve lötyög a lábszáramon mint tehénen a gatya.
- Csodás egy szerkezet az is, amelyik olyan, hogy minden lépésnél érzem az önálló életét. Szép komótosan kúszik be a talpam alá s szépen elkúszik lábfejig.
- Ennek is van egy továbbfejlesztett típusa, az amelyik nem bemászik a talp alá, hanem szisztematikus tekergéssel körbefordul a lábamon. Lábbeli le, és imádom a látványt, a zokni sarokrésze van a lábfejemen felül!
- Az a fajta, amelyiknek a szára lyukad ki, oldalt ahol a legkisebb az igénybevétele, az nekem maga a csoda! Azt az anyagot vajon hogy fejlesztették ki?
- Remek viselet az a lábtyű is, amelyiknek a orr részét valami különleges spagócával varrhatták a fejhez, merthogy néhány kilométer alatt feltöri az ujjakat felül.
- Aztán mesélhetnék arról a különleges anyagról, amikor a zokniból egy háló marad meg. A háló lyukacsaiból egyszerűen kikopik a zokni. De ez a háló viszonylag stabil! Viszonylag. Ha viszont kilyukad, akkor meg vág. Merthogy a lyukon bújik ki a lábujj s szorul rá a viszonylag strapabíró madzag.
- Van még más is, meg fentiek keveréke tetszőleges összeállításban.

Hol lehet normális zoknit venni? Bár ennek is van előnye. Nem kell mosni őket.
Felveszem. Hordom. Leveszem. Kuka!
Azok is kukulnának meg kik gyártják és forgalmazzák ezeket a szarokat.
Ezekben még bankot sem lehetne rabolni, mert egészen váratlanul lyukadna ki és ott ahol épp nem kellene és akkor amikor épp nem kellene. Ahogy a lábon!

S hogy miért zoknizok itt ennyit? Mert büdös a politika! Sokkal büdösebb mint a lábtyűm.