Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2018. október 23., kedd

1956-ról (Az igazságért!)

1959-es vagyok. Nem voltam ott.
1959-es vagyok! Maholnap hatvan éves.
Egyike azoknak a sokaknak akiknek 1956-ról sok mindent elmondtak sokan, sokféleképpen, sok szemszögből, sok látásmóddal, sok emléket, sok "kutatást", sok következtetést.
Egyike vagyok azoknak akiknek soha nem mondták el az igazat, vagy ha az igazat mondták
hát akkor az csak egy töredéke volt az egésznek. Úgy mondták az igazat, hogy az torzítsa az egészet.
Kimondom! Egyike vagyok azon sokaknak, akiknek hatvan éve hazudnak 1956-ról, akiknek csak a részigazságokat mondták el, akiket félrevezetett a mindenkori hatalom, mert nekik fontosabb volt a saját érdek látásmódjuk mint az igazság felfedése!
Mit jelent nekem 1956? ... Hát mit jelentsen? ... Most épp kit akartok, mit jelentsen?
Nem vitatom azt, hogy forradalom volt, szabadságharc, de nem vitathatom azt sem, hogy nagyon félrecsúszott, nagyon elkurvult és bizony bizonyos részleteiben, történéseiben nagyon becstelen lett.
Mert nekem az becstelen, ha a fehér zászló alatt tárgyalni indulókat lövik halomra. Becstelen akkor is, ha az a parlamenter Ilja Afanaszjevics Osztapenko kapitány és akkor is, ha Asztalos János ezredes.
Mert nekem becstelen, ha a magukat megadókat, fegyvereiket letevő harcosokat ölik halomra! De becstelen az is, ha a fegyvertelen tömegbe lövetnek, lőnek fegyveresek.
Mert nekem becstelen az, ha felnőtt fegyveresek a becstelenül leölt ellenségeiket megbecstelenítik! Felkoncolják, fellógatják, pépesre verik, kibelezik. Hullagyalázók!
Mert nekem becstelen az is, ha felnőtt fegyveresek, gyerekek kezébe adnak éles lőfegyvereket, gyerekeket küldenek a tűzbe, golyózáporba.
Mert nekem becstelen az, hogy a forradalmi lelkületű, tettű ifjúságot és a közéük keveredett köztörvényes bűnözőket, fasiszta érzületű vérgőzös gazembereket, a mocskos gyilkosokat, lincselőket, hullagyalázókat és azokat is akik semmit nem tettek csak szemlélődtek, hát őket mind-mind egy kalap alá veszik és mindnyájukat forradalmárként, szabadságharcosokként emeljük pajzsra.
Vágyom az igazságra! 1956 igaz történetére!
Hogy rakjam össze? ... Tényleg?
Én rakjam össze magamnak amikor eddig mindenki, minden rendszer hazudott róla, ferdítette a történteket, meghamisították a történéseket?
Én rakjam össze amikor történészek hazudnak róla és történészek "mennek ölre" azon, hogy mi is történt, kinek mi is volt a szerepe?
Ünnepeljek? ... Mit? ...
Azt, hogy hatvan éve félrevezetnek, hatvan éve minden szereplő, nem szereplő csak a maga igazát szajkózza és senki nem akarja, nem képes és nem is engedi összerakni az igaz történetet? ... Rendben van ez így?
Elhazudtátok a hatvan évem! Mind a hatvanat! ... Akkor hát megünnepelem!
Ünnepelek!

Annak a hatalomnak az árnyékában, amelyik 1956 szellemiségéről szónokol, amelyik persze szintén elhazudja a teljes igazságot, de amit bevall azt saját örökrészének tekinti, de amelyik hatalom ismételten válasz elé állítja a bíráit, hogy vagy elítéled akire én rábökök, vagy tiltakozol de akkor magad is bűnös leszel!
Volt már ilyen! 1956 után!
Választhattak a bírák akkor is! Vagy kimondják az ítéletet mindazokról akikre a diktatúra rámutat, vagy maguk is a bírói székből, könnyen a szemben lévő padra kerülhetnek!
1956 szellemében, örökében ugye?

Sajnálom, ha valaki érzékenységét most megbántottam. De a helyzet az, hogy 1956-nak két arca volt, és azzal, hogy állandóan forgatta a hatalom, a politika, politikusok, de még a szakértők is, és így hol egyik, hol meg a másik arcát mutatták, hát nem sokat segített az igazságnak! Sajnálom. ez jutott róla eszembe.

2 megjegyzés:

  1. Az igazság az, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Ennyire megosztott történelme nem tudom melyik népnek van még, mint a mienké. Annyi a verzió, és mindegyik szentül vallja a magáét, hogy én már nem tudom kinek higgyek. Kezdve az őskortól napjainkig, mindenki mást mond, én meg nincs amihez igazodjak.
    Nekem az egész történelemből az maradt, hogy nagyapámnak elvették a kelme üzletét, házukból kipakolták egy teherautóra, és elvitték őket egy pince lakásba. Apám ekkor gyermek volt. Én hiszek neki.
    Amikor Nagyapámnak mondták zsidó kereskedő barátai (nagyapám nem volt zsidó, nem fontos, csak említem), hogy adjon el mindent mert rossz idők jönnek, Nagyapám nagy hazafi volt és bízott a rendszerben.
    Apám egész életében hurcoltatva volt, és ennek a szele engem is megcsapott.
    Ennyit hiszek a történelemből. Mind ami ezelőtt volt, nem tudom hova tegyem, ki így beszél, ki úgy, okos, értelmes tanult emberek egymásnak esnek, hogy homlok egyenest másképpen volt, egyik magyarabb a másiknál, egyik magyarázat sincs indulat nélkül.
    Én egyet tudok: az oroszokkal nem jó "bótolni".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint látod, én is össze vagyok zavarodva. Ráadásul úgy látszik, hogy a zavart újabban megint felerősítik. Eddig legalább csak a "hozzáértők" vitáztak egymás közt és néha bedobtak valami rágni valót a tömegbe. De most beszálltak a nemzeti öntudattól begőzölt "amatőrök" is, s hát ez szerintem nem tesz jót a kérdéseknek, de pláne nem visz előre.
      Igen. Ebben igazad van. Aki amit megélt és amit az ősei megéltek s naki átadtak. Az biztosan hiteles és igaz! Csak hát sajnos nem láttatja az egészet! Így aztán ahogy eddig is úgy ezután is mindig lesz egy hatalmi elit akinek hazudnia kell, mert hazudnia érdeke, és épp azt hazudja akiknek kedveskedni akar.
      Nos igen! A velük való "bótolás" ismert kellene legyen, mert az nem annyira régi történet. Oszt mégsem!

      Törlés