-eladhatom, vagy kell .. mindegy, csapjátok hozzá egy trafikhoz- és azt is feléljem, szóval ha már semmim nem lesz és a gyermekeim jövőjét is feléltétek, őket elüldöztétek ebből az országból, szóval akkor úgy képzelitek utam végeztével a gyermekeim ássák meg sírom, mossák le rólam az út porát, öltöztessenek az utolsó útra ...
Talán csodálkozásra ad okot amit most mondok, de egyáltalán nem leptetek meg ezzel az újabb rezsi könnyítéssel, mert nem vártam tőletek mást.
Ha nem hagytatok tisztességgel élni, miért hagynátok úgy halni?
Nem mondok én már rátok semmit, nem vagytok már nekem senkim. ... Senkik!
Viszont én azt nem akarom, így inkább ... megásom majd magam.
Meg én! Csak szóljatok időben. Adjatok kis időt elköszönni, összecihelődni, tán már az ásót sem forgatom majd oly fitten, ...
Szóval ha lehet, akkor kérném, legyen egy elhalálozási várólista, hadd tudjam már ...
Oszt kikaparom magamnak, a maradék kis időmet meg kivárom ott.
A többi viszont már tényleg a ti dolgotok lesz. Remélem.
Mert egy kérésem azért lenne. Lehet? Azt a nagy követ majd görgessétek rám a végén ... mondom a végén! Persze ha nincs rá idő kivárni, ... hát üsse kő!
Ennyit igazán megtehetnétek ... vagy ezt is a gyerekeim?!
Az hát. Halálosan haláli.
VálaszTörlés